Iványi képárai kevésbé emelkedtek

Iványi-Grünwald Béla (1867-1940) a huszadik századi magyar festészet egyik legsikeresebb művésze volt, már életében hírnév és anyagi elismerés jutott osztályrészéül. Budapesten, Münchenben és Párizsban tanult - 1890-től rendszeresen kiállít a Műcsarnokban. 1896-ban Nagybányára költözik, ahol a művésztelep egyik megalapítója, Hollósy Simonnal és Ferenczy Károllyal együtt az ottani művészek legmegbecsültebbjei közé tartozik és mint tanár is népszerű.
Hírnevét a századelőn készült remekművei - a Bércek közt, az Itatás, a Tavaszi kirándulás - megingathatatlanul megerősítik. 1911-ben Kecskemétre hívják, ahol a helyi művésztelepet irányítja, majd 1919-től Balatonlellén dolgozik.
A legváltozatosabb stílusú magyar művészek közé tartozott, impresszionisztikus és expresszionista korszakai egyaránt voltak, de műveinek erőteljes koloritja minden időszakára jellemző.
A két világháború között magyar kortársai közül már Iványi számít az egyik legdrágábbnak a műkereskedelemben, egy-egy jól sikerült képéért több mint ezer pengőt is elkért. Sajnos azonban rendkívül költekező életmódot folytatott, szenvedélyes kártyás, így gyakran került pénzzavarba. Ezen úgy próbált segíteni, hogy megbízta Belányi Viktor nevű növendékét, hogy fessen helyette képeket, melyeket ezután saját kezűleg szignált és sajátjaként adott el. Később pénzért már szinte bármilyen alkotásról hajlandó volt igazolást kiadni a képügynököknek.
Ez a szokása akkori árait nem különösebben befolyásolta, de mai műkereskedelmi és művészettörténeti megítélésére rányomja a bélyegét. Emiatt alakult ki róla szakemberek körében a vélemény, hogy művei nagyon vegyes színvonalúak, illetve hogy élete késői szakaszában művészete ellaposodott. Sokan viszont úgy vélik, hogy nem másról van szó, mint hogy az eredeti Iványi-Grünwald-művek mindig is jók voltak és hamisítványok azok a képek, melyeket egyesek a művész életművének gyengébben sikerült darabjainak tartanak.
A képeinek szerzősége körüli bizonytalanság mai műkereskedelmi áraira egyre inkább rányomja a bélyegét, ezért Iványi művei a kilencvenes évek ugrásszerű képáremelkedését általában kevésbé követték.
Példa erre, hogy egy virágcsendéletét 1982-ben a BÁV-nál 32 ezer forintért árverezték el, ugyanez a kép 1998-ban szintén a BÁV-nál egymillió forintot ért. A nagybányai festők közül a kvalitásban hozzá mérhetők a fenti harmincszoros bruttó áremelkedésnél jobbat produkáltak.
Iványi művei igen gyakran szerepelnek aukciókon, 1990 óta Magyarországon több mint kétszáz képét árverezték.
Árrekordját a múlt év decemberében a Mű-Terem Galériánál aukcionált késői olajképe, a Hazatérő tehéncsorda tartja 3,6 millió forinttal.
F. A.-J. J.