Hiteles szakértőkre van szükség

A z 1990-es évek végére vált világossá - mondja Bellák -, hogy az a feladat amit a műtárgy-adatszolgálat végzett, az tulajdonképpen a "műkereskedelmi szakértés". A dokumentációk, amelyeket mi festményekről, műtárgyakról kiadtunk, igen erősen nyomtak a latba egy-egy kép hitelességének az elismerésében, ennek viszont az lett a következménye, hogy gyakorlatilag egy olyan fórumnak tekintették a Nemzeti Galériát, amelyik a vitás esetekben eldönti majd, hogy egy tárgy eredeti-e vagy sem. Sőt, sok magánzó, műkereskedő kifejezetten azzal a szándékkal hozott egy-egy tárgyat mihozzánk, hogy mi állapítsuk meg az eredetiségét, és az is előfordult, hogy az árverés után az új tulajdonos szerette volna leellenőrizni a vásárolt képet. Ilyenkor aztán különösen kínos volt, ha kétség merült fel.
Úgy éreztük és ma is úgy érezzük, hogy a múzeumnak nem az a feladata, hogy a műkereskedelemben vitás ügyekben döntőbíróként lépjen fel. Egyik kollégánk se szerette azt a szerepet, hogy rá hivatkozva értékesítettek egy-egy műtárgyat eredetiként, és ráadásul a műkereskedelem teljesen a saját érdekei szerint használta a tőlünk kapott információkat.
Ha érdekei úgy kívánták, véleményünket elhallgatta az ügyfél előtt, de ha kellett, akkor hivatkozott rá, mindig kizárólag a saját érdekeit szem előtt tartva.
- A Nemzeti Galériát is és más szakértőket is bírált a műkereskedő szakma azért, mert szakvéleményükért anyagi felelősséget nem vállalnak. Mi a véleménye erről a kérdésről?
- A műkereskedelemben óriási összeg mozog. Egy nagy aukción az összleütési ár több száz millió forint. Nyilvánvaló, hogy a haszon azé, aki az aukciót bonyolítja, aki az eladót és a vevőt összehozza.
Én úgy érzem, hogy akié a haszon, annak kell vállalnia a felelősséget az áruért. A Nemzeti Galéria művészettörténésze vagy adott esetben egy szakértő csak annyiban vállalhat felelősséget, amilyen mértékben őt megfizetik. Ha azt kívánnák tőlem, hogy mondjuk egy 10 millió forintos Rippl-Rónai-képnél döntsem el, hogy eredeti-e vagy sem és mindezért vállaljak felelősséget, akkor ezért nekem nagyon sok pénzt kéne fizetni. Jelenleg a piacon a szakvélemények ára 50-100 ezer forint körül mozog. Ennyi pénzért nyilván senki sem vállalhat többmilliós kockázatot.
- A Nemzeti Galériánál kellett fizetni egy szakvéleményért?
- Az adatszolgálati dokumentáció 10 ezer forintba került. Ez rendkívül olcsó volt, többen kérdezték is, hogy miért nem kérünk többet. Az volt az álláspontunk, hogy minél többet kérünk érte, azaz minél nagyobb részt vállalunk a dolog anyagi részében, annál inkább belekeveredünk abba a helyzetbe amiből éppen kihátrálni szeretnénk.
- Előfordult-e az, hogy egymással ellentétes véleményt adott ki két galériabeli szakértő valamiről?
- Általában akik az adatszolgálaton dolgoztunk, mindig megbeszéltük a problémás tárgyakat, mondjuk úgy, hogy egyeztettük a véleményeket. Ha voltak vitáink egymással azt magunk között intéztük el, semmiképpen sem fordulhatott elő, hogy ugyanarról a tárgyról két ellentétes dokumentáció került ki. Arra mindig ügyeltünk, hogy egymással a nyilvánosság előtt ne vívjunk csatákat.
- Hogyan zajlik egy műtárgy eredetiségének vizsgálata, azaz mi alapozza meg azt a véleményt, hogy egy tárgy hamis vagy eredeti?
- Jellemző, hogy mindig az eredetiség eldöntésére kérdeznek rá. Mi többnyire arra törekedtünk, hogy ne az eredetiségre vonatkozóan mondjunk ítéletet, hanem próbáljuk meg feldolgozni a tárgyra vonatkozó forrásokat és azokból adódó következtetést levonni. Ez nem feltétlenül esik egybe azzal, hogy én megállapítom, hogy eredeti-e vagy sem. Elképzelhető, hogy korabeli kiállítási katalógusokból, egykori reprodukciókból, korabeli levelekből, utalásokból nem derül ki egyértelműen, hogy az információ az adott tárgyra vagy egy másik hasonló tárgyra vonatkozik-e. Az esetek többségében az ember csak 99 százalékig lehet biztos benne, hogy az adatok és az információk tényleg arra a tárgyra vonatkoznak. Amit lehetett, megnéztünk, föltártunk a tárggyal kapcsolatban, és úgy érzem, hogy azokban az írásos dokumentumokban, amelyeket mi az ügyfeleinknek adtunk, rendkívül értékes művészettörténeti kutatások öltöttek testet. Minden egyes munka bizonyosan többe került, mint tízezer forint, hiszen a magánpiacon a hasonló fajsúlyú szakértői kutatások ennek a többszörösét érik.
- Előfordult-e, hogy megpróbálták önöket befolyásolni, pozitív szakvéleményért pénzt ígértek, vagy úgy vittek oda egy képet, hogy a művész elismert szakértője megmondta, hogy eredeti - önöktől csak ennek megerősítését várták?
- Erre rengeteg példa volt. Többször előfordult, hogy valaki úgy hozta oda a tárgyat, hogy erről X. Y. monográfus megírta, hogy eredeti, hogy jövök én ahhoz, hogy erről azt mondjam, hamis. Ezt a kérdést többször föltették, erre azt szoktam mondani: kérem, ön a véleményünkre kíváncsi, ez a véleményünk. Ha úgy érzi, hogy nem ért vele egyet, akkor vigye vissza a tárgyat. Igenám, de az ügyfél azzal folytatta, hogy az aukciós ház csak akkor veszi be tőle, ha a mi papírunk is ott van mellette, X. Y. monográfus véleménye nem elég. Sok aukciós ház ragaszkodott hozzá, hogy problémás tárgyakat csak akkor vesz át ha tőlünk kap róla információt.
Akkor azt gondoltuk, hogy ebbe a játékba nem szabad beszállni. Nem foglalunk állást az aukciós ház és a hiteltelenné vált szakértő között. Nem fogunk igazságot tenni. Oldja meg a helyzetet az, aki a dologban anyagilag leginkább érdekelt. Vagy kell neki a tárgy, vagy nem, vagy elfogadja a szakértő véleményét, vagy nem.
Ennél persze sokkal súlyosabb dolgok is voltak, engem is és más kollégáimat is fizikailag megfenyegettek, hogy fogadjuk el egy tárgynak a hitelességét. Ezek is közrejátszottak abban, hogy mi ebből a dologból kihátráltunk.
- Úgy tudom, hogy az aukciós házak árverés előtt az egész anyagot átnézik a galéria munkatársaival, részben hogy vannak-e köztük védett képek, vagy olyanok, amelyeket most kívánnak védetté nyilvánítani. Ilyenkor óhatatlanul belebotolhatnak olyan képbe, amelyet az aukciós ház eredetiként kíván árverezni, nem is kér rá galériás bírálatot, de ön látja, hogy hamis. Figyelmezteti a céget, vagy az az aukciós ház dolga, hogy hamis képet árverez eredetiként?
- Olyan, hogy aukciós anyagot teljes egészében a Nemzeti Galéria szemlézett volna, utoljára több mint tíz évvel ezelőtt fordult elő. A védettségi szemle létezik, tulajdonképpen azt jelenti, hogy az aukciós ház általában fotón megmutatja az aukcionálandó anyagot, és mi ennek alapján megmondjuk nekik, hogy melyek a védett műtárgyak és melyek azok, amelyek védendőek. Ezt regisztrálni kell, a védett műtárgyak tulajdonosait be kell jelenteni, ez egy törvény által előírt feladatunk. Tekintve, hogy a múzeumban van a védettségi nyilvántartás, ugyanannak a főosztálynak a részeként, ezért ezt a dolgot mi csináltuk.
Kifejezetten aukciós anyag szemléjéről régóta nem volt szó, hagytuk, hogy a műkereskedelem úgy alakítsa ki a kínálatát, profilját, árukészletét, ahogy az neki tetszik. A dolog másik része, hogy természetesen az elmúlt évek során nagyon sok műkereskedővel megismerkedtünk, sokukkal kollegiális, baráti viszonyba keveredtünk, és tényleg előfordult az, hogy tanácsot kértek, amit vagy elfogadtak vagy nem.
Kevés olyan ember van a műkereskedelemben, akivel szakmailag és emberileg szót lehet érteni, mivel más az érdekünk. Minél több pénzt akarnak csinálni. Nekünk meg az az érdekünk, hogy a védett képek ne cseréljenek illegálisan gazdát.
A nem egyértelmű helyzetekben, ha picit is billeg a mérleg, ők azt gondolják, hogy legyen inkább eredeti, mi pedig úgy gondoljuk, a szakmai tisztesség azt követeli meg, hogy amíg egy tárgyról száz százalékig nem bizonyosodik be, hogy eredeti, akkor az nem eredeti.
- Lehet, hogy ha ma valaki Budapesten aukción vásárol, az komoly kockázatot vállal az eredetiség tekintetében?
- Ezt így nem állítom. Az aukciós házaknál egy-egy szezonban gazdát cserél 1500-2000 festmény, ezeknek nagyon kis része hamisítvány, bár ez mindenütt előfordulhat. Annyi a kockázata, mint a repülésnek. Ha lezuhan, le van zuhanva. Ha az ember a hamisat veszi meg, akkor ott százszázalékosan bukott.
- A Szépművészeti Múzeum még mindig végzi azt az adatszolgáltatást, amivel a galéria felhagyott. Miért ez a különbség, nekik vajon miért éri meg?
- A Szépművészeti két szempontból más helyzetben van. Ők az idegen tárgyak (nem magyar eredetűek) szakmúzeuma. Egy tárgy esetében, ha meghatározzuk, hogy XVIII. századi olasz vagy XVII. századi német festő műve, akkor lényegesen kevesebb kockázatot vállalunk, mint ha azt mondjuk, hogy Egry József vagy Rippl-Rónai József vagy Vaszary János műve. Hiába tudjuk, hogy XIX. századi vagy XX. századi, egy magyar műnél ez kevés, pontosan tudni kell, hogy ki az alkotó.
A másik, hogy a Szépművészetihez bekerülő anyagban sok olyan van, ami a múzeum számára érdekes, akár úgy, hogy védi, akár úgy, hogy megvásárolja. A mihozzánk bekerülő műtárgyak közül tíznél többet nem nyilvánítottunk védettnek, és tudomásom szerint egyet sem akartunk megvásárolni az elmúlt években. Olyan anyag került a látóterünkbe, ami a múzeum gyarapítása szempontjából nem volt érdekes, ugyanakkor vizsgálatuk rendkívül tanulságos volt.
- Mi lesz a jövő? Eddig a Nemzeti Galéria bírálata volt az etalon, most akkor ki fogja ellátni ezt a feladatot, vagy ha úgy tetszik, kiszolgálni ezt a létező piaci igényt?
- Ki kell alakulnia egy olyan szakértői gárdának, amelyre szüksége van a műkereskedelemnek. A kulcsszó a bizalom. Mi szakmailag megalapozott dokumentumokat adtunk ki, nálunk nem voltak megvett szakvélemények, az általunk kiadottak megbízható dokumentációk voltak.
Biztos tudja a műkereskedő szakma is, hogy ki az a néhány ember, akinek a véleményére adott esetben bizalommal számíthat. Ezeknek az embereknek a véleménye fog valamilyen módon szakvéleményként megjelenni a műkereskedelemben.
Ami még a műkereskedelem részéről fontos lenne: nagyon komolyan kellene szabályozniuk azt, hogy milyen feltételekkel vásárolnak vissza aukcionált tárgyakat, melyek azok a szempontok amelyeket elismernek, ha a tárggyal kapcsolatban problémák merülnek fel. Nyugati házaknál részletesen definiálva vannak azok a körülmények, amelyeknek a fennállása esetén az aukciós ház visszafizet és visszaveszi a tárgyat. A Sotheby's esetében akkor vásárolják vissza a tárgyat ha két független szakértő - akit a ház és a vevő is elfogad - is hamisnak nyilvánítja. Magyar katalógusokban erre részletes kikötések nincsenek.
F. A.-J. J.