Az aukciós ház felkínált tételei igazi kamaraanyagnak bizonyultak, különösen érdekes darabok nélkül, hacsak a kopott farkú kitömött bébikrokodilt nem tekintjük annak, amely 16 ezer forintos kikiáltási árról indult, de megmaradt. A 155 tételnek egyébként több mint a fele hasonló sorsra jutott, az ékszerek ugyanúgy, mint az érmék. A legmagasabb árat, 130 ezer forintot egy félkarátos brillt tartalmazó 14 karátos aranygyűrűért fizették. A manapság divatos ezüsttárgyakból ugyan kevés volt az aukción, viszont hozták a papírformát. A XIX. századi fedeles cukordoboz (275 gramm) 32 ezerről 44 ezerre, a legyező formájú szalvétatartó (85,8 gramm) 8,5 ezerről 15 ezerre ment föl. A 80 ezer forintos, 32 darabos ezüst étkészlet viszont hiányossága miatt senkinek sem keltette fel az érdeklődését.
Ha valaki sok ilyen kamaraárverést végigül a Belvárosi Aukciósháznál, és szerencséje is van, akkor olcsóbban juthat ékszerekhez, mint másutt. A vadászórától és az antik fülbevalóktól a Hősök terét ábrázoló ezüst kisplasztikán át az említett bébikrokodilig és az 1889-es egydollárosig mindenféle tárgyra lehetett licitálni.
A vásári hangulatot fokozta az árverésvezető közvetlen stílusa, Magyarországon szokatlan kommentárjai. Nyugaton ez bevett dolog, főleg ha maga az árverezőház elnöke vezeti az aukciót, aki a különösen előnyös vételi lehetőségekre kiemelten is felhívja a figyelmet. A Belvárosinál is többször elhangzott az a mondat, hogy ezért az árért szinte ingyen van, és egy pajzs alakú ezüst kalaptűt azzal ajánlott az árverező, hogy melltűnek is használható és maffiózóknak direkt előnyös, mert ha valaki a szíve fölé helyezi, a golyót is lelassíthatja. Úgy látszik, nem járnak maffiózók a Belvárosi Aukciósházba, mert a tétel nem kelt el.
J. J.
