A fontos képekért nagy engedményeket adnak

Nem közismert, hiszen üzleti megfontolások miatt egyik galéria árverési katalógusában sem szerepel, hogy a műtárgy tulajdonosa általában nem a teljes leütési árat kapja kézhez az árverés után, hanem csak a ház jutalékával és költségeivel csökkentett összeget. Az aukciókon az árverezőházak árrése általában 30-40 százalék között mozog.
A vevő a leütési áron felül a legtöbb cégnél (Kieselbach Galéria, Mű-Terem Galéria, Polgár Galéria) 20-21 százalékot fizet. Létezik olyan megoldás is, hogy az összeg részben a leütési ár nagyságától függ, mint például a BÁV-nál és a Nagyházi Galériánál, ahol 500 ezer forint fölött a jutalék százalékos mértéke csökken.
Arra egyre kevésbé vannak általános szabályok, hogy a beadótól mennyit vonnak le az árverezőházak. Nem is szeretnek nyilatkozni erről a kérdésről, főleg azért, mert a mérték beadónként különböző, hiszen egy-egy kvalitásosabb tárgy megszerzéséért a galériák nagy engedményekre hajlandóak. Az átlagosnak mondható 15 százalékos beadói jutalék ezeknél a minőségi tételeknél 5 százalékra, némely esetben nullára csökken (tehát a beadó megkapja a teljes leütési árat). Mindez attól függ, hogy az adott háznak mennyire fontos az árverésre felkínált műtárgy vagy a beadó személye. Előnyt élveznek a törzsbeadók, ők általában gyűjtők vagy kereskedők, akik a legtöbb aukción eladnak és vásárolnak is. Ők gyakran nemcsak hogy megkapják a teljes leütési árat, de a szokásoktól eltérően a galéria nem terheli rájuk a műtárgyfotó, esetleges restaurálás, tisztítás, újrakeretezés, művészettörténeti tanulmányírás, szakértői díj költségét sem. Nem csoda, hiszen a közhiedelemtől eltérően a minőségi anyag nagy részét nem nyugdíjas nénikék, hanem tehetős gyűjtők, kereskedők és "nepperek" hozzák a házaknak.
Megjósolható, hogy hamar eljön az az idő, amikor ezek a beadók akár a leütési áron felül is kapnak néhány százalékot, hiszen nem látszik körvonalazódni semmiféle megegyezés az árverezőházak között jutalékügyben. Ez a versenyhelyzet nyilvánvalóan kedvez a beadóknak és a vevőknek is, és vélhetően hosszabb távon a vevői jutalék csökkenését is eredményezheti. Ennek lehetőségét mutatja az, hogy külföldön az árverési jutalék, így az árverési árrés is jóval alacsonyabb a magyarnál, nem egy esetben összesen csak tíz százalék. Az ilyen mértékű csökkenés ellenérveként az árverezőházak tulajdonosai azt szokták felhozni, hogy a külföldi árak a magyarországiakat nagyságrendekkel múlják felül, így az ottani tízszázalékos profit bőven fedezi az árverés egyébként magas költségeit. Magyarországon szerintük viszont erre még a 30-40 százalék is épphogy elegendő. Hoszszú távon valószínű, hogy versenyelőnybe kerülnek a saját árverési teremmel rendelkező cégek, amelyeknek kiadásai éppen a kiállítási és árverési terembérleti díj megspórolása miatt jóval kisebbek.
J. J.