A szezon meghozta Márffy kultuszát

Idén majd mindegyik nagyobb galéria árverezett olyan Márffy Ödön-képet, amelyek azelőtt már szerepeltek árverésen. Polgárék kétmillió forintos áron ütötték le a festő virágcsendéletét, amely az 1983-as BÁV-aukción 20 ezer forintért kelt el, értéke tehát tizenhat év alatt százszorosára szökött. A Nagyházi Galéria 1999. áprilisi aukcióján hatszázezer forintos indulóárról 1,6 millióra emelkedett Márffy Folyóparti táj című, kartonra festett képe. Előző tulajdonosa a BÁV árverésén vette 1979-ben, 12 ezer forintért. Az áremelkedés itt húsz év alatt százharmincháromszoros volt.
Az, hogy a festő kevésbé jelentős munkái is ilyen mértékben drágultak, részben azzal magyarázható, hogy képei a kilencvenes évekre kifejezetten divatba jöttek. A hetvenes-nyolcvanas években inkább csak gyűjtők keresték alkotásait, és ők - hozzáértők lévén -természetszerűen az erősebb darabokat favorizálták. Így utólag tehát könnyen kijelenthető, hogy Márffy képei a legjobb befektetések közé számítottak húsz-harminc évvel ezelőtt. Művei elérhetőek voltak, rendszeresen szerepeltek BÁV-árveréseken. A mostani decemberi aukciós szezonban a nagyobb aukciós házaknál kilenc képet árvereztek a festőtől. A legmagasabb leütési ár Kieselbachéknál született, a Kertvendéglőben című védett vászonra 7 millióig folyt a licit. Nem sokkal maradt el ettől a Blitz Galéria, az ott leütött kép 6 millióért cserélt gazdát. Az utóbbi két mű is szerepelt már BÁV-árverésen évtizedekkel ezelőtt: a kvalitásos alkotások abszolút áremelkedése több százszoros, kétszer-háromszor nagyobb, mint a fent említett közepes műveké. Itt is érvényes tehát a műkereskedelmi alapvetés, miszerint inkább egy erős képet érdemes venni, mint több gyengébbet.
Az 1878-ban született festő és grafikus Márffy Ödön a magyar avantgárd festészet egyik vezéregyénisége. Tanulmányait Párizsban végezte, ahol Van Gogh és Cézanne mellett a fauvok (a vadak) és a kubisták hatottak rá. 1907-ben hazatér és Ady barátjaként csatlakozik a haladó művészeti mozgalmakhoz. A költő halála után özvegyét, Csinszkát Márffy vette feleségül.
Már 1907-ben a MIÉNK művészcsoport tagja, majd 1908-ban a Nyolcak egyike, alapítója, 1924-ben a KUT elnöke. Rendszeresen rendez tárlatokat, későbbi művein túllép a posztimpresszionizmuson és az expresszionizmuson, ekkor a párizsi iskola szemléletmódja lesz rá jellemző.
Alkotásai többsége portré, tájba helyezett figurális kompozíció és csendélet. Kvalitásait a szocializmus korában is elismerik és Érdemes Művész kitüntetéssel jutalmazzák. A művész 1959-ben halt meg.
F. A.