Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Ötéves a Klubrádió. Vegyük számba, hová jutott, milyen eredményeket ért el az adó egy fél évtized alatt.
– Maga a rádió már több mint hét éve alakult: 1999-ben indította el a Magyar Autóklub, mi viszont azért mondjuk ötévesnek, mert – miután az e célra alakult Monográf Rt. megvásárolta – 2001. december 10-én indult az az új műsorstruktúra, amelyet az új befektetési társaság, illetve az új szerkesztőség dolgozott ki.
– Mennyiben őrizte meg elődje hagyományait a rádió és mit újított?
– A korábbi adó a közlekedéssel kapcsolatos hírek sugárzása mellett többnyire zenét játszott. Mi a közlekedési információk közlését megőriztük, sőt ki is szélesítettük, tettük ezt azért is, mert a kutatások szerint a hallgatókat az időjárás-jelentés mellett a közlekedéssel kapcsolatos hírek érdeklik leginkább. Nálunk naponta több mint hetven alkalommal hallhatnak közlekedési információkat a hallgatók. Mindeközben – bár nem ez a fő profilunk – híreket is sugárzunk, ezen a téren legalább olyan erősek vagyunk, mint egy hírrádió. Az idén igazán sok fontos közéleti esemény zajlott, és többször előfordult, hogy ezekről mi számoltunk be először, gyakran élő adásban tudósítottunk a helyszínről.
– Egyéb változás nem történt a műsorstruktúrában?
– A korábbiakhoz képest a zene háttérbe szorult, és naponta 16 órán át magazinműsorokat sugárzunk. Úgy szoktunk fogalmazni, hogy kereskedelmi alapon működő közszolgálati rádiót csináltunk, a szöveg aránya ugyanis 70 százalék fölött van.
– Tehát a Klubrádió egyik erőssége a magazinműsorok sugárzása. Milyen tartalmúak ezek?
– A politika, a közélet adja a legtöbbször a témát, de az egészségügytől az autósok világáig, az ingatlantól a sporton keresztül az irodalomig szinte minden megtalálható a Klubrádió kínálatában.
– Kiket tekintenek a Klubrádió célközönségének?
– A mai bulváros világban tapasztalatunk szerint akad néhány százezer olyan ember, aki minőségi – főként prózai – műsorra vágyik: általában magasan iskolázott, viszonylag jó jövedelmi körülmények között élő értelmiségiek. Kutatásaink szerint hallgatóink több mint 70 százaléka ebbe a körbe tartozik.
– Köztudott, hogy a rádió műsorkínálata mellett a vételkörzete is változott: az eredeti adó a fővárosban és környezetében volt hallható, a mai Klubrádió viszont már csaknem az ország területének felén. Hogyan terjeszkedtek?
– Először egy kecskeméti, majd egy gyöngyösi rádió sugározta a budapesti adást, később pályázaton nyertünk egy esztergomi frekvenciát. A következő nagy lépés az volt, amikor a régi Jam Rádiót kapcsoltuk a hálózatunkba, és ezzel már a Balaton környékén és az Északközép-Dunántúlon is foghatóak lettünk. Az ország 45 százalékát lefedjük, de az interneten keresztül mindenütt elérhetők vagyunk. Sokszor hívják olyan helyről valamelyik műsorunkat – azt ugyanis még nem említettem, hogy interaktívvá tettük a rádiót –, ahol még nincs adónk, például távoli országokból. A Szonda Ipsos felmérései a hallgatói létszám gyarapodásáról tanúskodnak: a 2001. decemberi 20-30 ezer fős heti átlag mostanra 200 ezer körülire emelkedett, néha eléri a 250 ezret is. A vételkörzetünk tehát körülbelül másfélszeresére, a hallgatottságunk pedig a tízszeresére nőtt az elmúlt öt évben.
– Vannak-e további, földrajzi terjeszkedéssel kapcsolatos terveik?
– Semmiképp sem mondtunk le róla, de ez sem egyszerű feladvány. A megoldásnak elméletileg három módja létezik. Az egyik, ha rádiót vásárol valaki, ami manapság borzasztóan drága. A másik terjeszkedési lehetőség, hogy frekvenciára pályázunk, ezt rendszeresen meg is tesszük, de az esztergomi frekvencia megszerzése óta nem sikerült újra nyerni. A harmadik lehetőség pedig a hálózatba kapcsolódás, ami szintén nem egyszerű: túl azon, hogy sokba kerül, nehéz olyan hálózatot találni, amelyik hajlandó a partnerségre.
– Mindezekkel a változásokkal párhuzamosan gyarapodott a rádió bevétele is.
– Kezdetben, vagyis 2002-ben 150 millió forint körül volt a rádió éves bevétele, ami aztán folyamatosan, dinamikusan nőtt, annak ellenére, hogy a 2004-es évet leszámítva a rádiós piac nem tudott jelentősen növekedni. Az idei bevételi terv 700 millió forint körüli, reményeim szerint ez el is érhető, vagyis egyharmados növekedést produkálunk a tavalyi évhez képest, ami mögött nagyon intenzív értékesítési munka rejlik. Nem az egyes ügyfeleket győztük meg arról, hogy sokkal többet költsenek nálunk évről évre, hanem egyre szélesebb rétegeket, egyre több ágazat képviselőjét sikerül megnyernünk a Klubrádiónak. Ez azt bizonyítja, hogy a rádiót hiteles és megbízható partnernek tekintik az üzleti élet szereplői is. Viszont van is mit eladnia az értékesítési csapatnak: a Klubrádió az elmúlt öt évben hivatkozási alappá vált, mértékadó forrásnak számít a magyar sajtópiacon, tevékenységét és munkatársainak teljesítményét több alkalommal megtisztelő kitüntetésekkel ismerték el. Szabad Sajtó és Voltfólió díjban is részesült az adó, én pedig tavaly a rádió eredményes működésének jutalmaként megkaptam „Az év fiatal menedzsere” díjat, köszönet érte a kollégáknak.
– Ezeknek a sikereknek az eléréséhez nyilván befektetéseket is végre kellett hajtani. Mekkora volt az invesztíció és mikorra térülhet meg?
– Az első két-három évben még rászorultunk a tulajdonos anyagi támogatására, tavaly viszont már a saját lábunkra álltunk. Szerintem a költségvetés a különadó révén szép bevételre fog tőlünk szert tenni. Megjegyzem, az is nehezítette az idei évet, hogy a munkavállalókat sújtó többletteher nagyobbik részét magunkra vállaltuk.
– Beszéljünk még a csapatról, amely a rádió műsorait készíti: az ő számuk hogyan változott az évek során?
– A vidéki kollégákkal együtt a munkavállalók száma hatvan körüli, ugyanennyien lehetnek, akik külsősként segítenek, vagyis 120-130 fős gárdáról van szó, ami nem kevés. De naponta kétszer 24 órányi műsort kell elkészíteni a vidéki frekvenciák miatt, ehhez pedig sok jó szakemberre van szükség.
