Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Hogyan született meg tíz évvel ezelőtt a Media Hungary ötlete?
– Abban az időben, vagyis 1996 tavaszán az A3/Msat egyik vezetője voltam, s miután abban az évben született meg a médiatörvény, kollégáimmal, rádiósokkal, reklámszakemberekkel, jogászokkal hosszan tartó beszélgetések során együtt próbáltuk értelmezni a jogszabályt. A további együttgondolkodás igénye hívta életre a Media Hungaryt. Lehet, hogy furcsán hangzik, hisz ma már egy lerágott csontnak tűnik az erről folyó beszélgetés, de akkor egy forradalmi gondolat volt a médiatörvény közös értelmezése. Az első konferenciát tehát 1996. május 24–25-én szerveztük Széplakon, s bár akkor még nem volt olyan sokszereplős a média, mint most, sokan eljöttek, hisz már akkor is rengeteg helyi tévé, számtalan helyi rádió működött, a közszolgálati televízióból is sokan érkeztek, s ott voltak a jövő – vagyis a ma – kereskedelmi televíziózásának, rádiózásának szereplői és mostani vezetői is.
– A konferencia tehát a szakma számára rendkívül érzékeny időszakban született meg.
– Igen. Ha jól emlékszem, körülbelül 300-an vettek részt a rendezvényen, ami az akkori konferenciákhoz képest iszonyatosan soknak számított. Mindenki fel volt ajzva. Más fogalmunk volt a médiáról, mint ma, s nagyon sok idealisztikus képünk is volt a dologról. Ma már tudom, hogy nem mindent láttunk jól, de mindenképpen egy pozitív, egy nagyon optimista hangulat uralkodott akkoriban.
– Azóta is folyamatos változásban van a piac, ezáltal újabb és újabb témákat kínál.
– Ez így van. Az első 1-2-3 év várakozással teli időszak volt, aztán elkezdődött egyfajta konszolidáció, s az elmúlt 2-3 évben elkezdődött ez az új bűvös dolog, a digitalizáció, amelynek köszönhetően sokkal demokratikusabb lesz a médiához való hozzáférés. S ez megint bedobja a követ az állóvízbe.
– Minden egyes konferenciának van egy központi témája. Miért került most középpontba a közszolgálatiság?
– A közszolgálati szó tartalma mást és mást jelent a televíziósok vagy a nyomtatott sajtó képviselői számára, s megint másként értelmezik a szociológusok, a filozófusok vagy a pszichológusok, tehát mindenkiben máshogy fogalmazódik ez meg. Hallottam olyan cinikus megközelítést is, hogy közszolgálati híradás az, amit nem néznek. Felvetődik tehát a kérdés, hogy akkor valójában micsoda a közszolgálat? S ezért szeretnénk most újra választ kapni a szó értelmezésére, s nem utolsósorban jó lenne konszenzust is teremteni ennek kapcsán.
– Említette, hogy tíz évvel ezelőtt körülbelül háromszázan vettek részt a konferencián. Az elmúlt tíz év során körülbelül hányan fordultak meg a rendezvényeken mint előadók, s mint érdeklődők?
– A Media Hungary egy szakmai küldetést felvállaló rendezvénysorozat, ahol az elmúlt tíz év során körülbelül hatszáz előadó és 8-9 ezer látogató fordult meg, de ne tagadjuk, hogy ez egy gazdasági vállalkozás is egyben.
– Hogyan sikerült maga mellé állítani a pénzügyi támogatókat?
– Van két-három olyan vállalkozás, amely a kezdetektől támogatja a konferenciát, közéjük tartozik az MTM, amely cég később a TV2 egyik tulajdonosa lett, s később e csatorna lépett a támogatók sorába. Ugyancsak tíz éve folyamatosan mellettünk áll az Antenna Hungária Rt. és a Népszabadság, s szintén fő támogatónk a T-Mobil, a korábbi Westel. Vannak aztán olyan cégek, amelyek később léptek be a piacra, mint például az RTL, ám e társaság is megalakulása óta támogatja a rendezvényt.
– Pénzügyi szempontból is ilyen sikeres a konferencia?
– Azt nem mondhatom, hogy valaha is veszteséges lett volna, de ez fokozatosan épült fel. Az első perctől kezdve az ember ezt nem csupán pénzért csinálta, hanem egyfajta hiúságból, nem kell ezt szégyellni. Imádom a médiát, és erre nincs jobb szó, imádom az összefüggéseket nézni, megvitatni a kollégákkal, a barátaimmal, ez van.
