Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Kiegyensúlyozatlan, antiliberális, önellentmondásos” – ezek a legfinomabb jelzők, amelyekkel a nagy olasz napilapok illették az olasz szenátus által elfogadott médiatörvényt. A jogszabály tavaly szeptemberben került a parlament elé, heves viták után hagyta jóvá az alsóház, s egy időben koalíciós válság is fenyegette miatta Silvio Berlusconi kormányát. Az ellenzői, ezen belül a parlamenti baloldal szerint főleg a kormányfő médiabirodalmát erősítő törvény életbelépéséhez még hiányzik az államfő, Carlo Azeglio Ciampi aláírása, emellett Brüsszelnek is lehet kifogása a sokak által verseny- és/vagy alkotmányellenesnek minősített jogszabály ellen.
A vártnál simább szenátusi jóváhagyás mindenesetre Berlusconi politikai győzelmét jelenti, és ha az akadályok elhárulnak, akkor anyagilag se jár rosszul. Az előző médiatörvény értelmében ugyanis a miniszterelnök tévéérdekeltségeit – köztük a három országos földi sugárzású csatornát felölelő Mediaset egyik csatornáját – január elsejétől műholdas sugárzásúvá kellene átalakítani (az állami RAI tévé- és rádiótársaság ugyancsak három földi csatornájából pedig az egyiket reklámmentessé kellene tenni). Az új szabályozás értelmében e téren minden maradhat, ahogy van, miközben mindkét csoport – amelyek együttvéve az olasz tévépiac 95 százalékát tartják kezükben – az új szabályozásnak köszönhetően jelentősen növelheti reklámbevételét. Az Il Sole–24 Ore gazdasági napilap számításai szerint mind a RAI, mind a Mediaset évi 6,4–6,4 milliárd euró bevételre tehet szert; Fedele Confalonieri, a Mediaset elnöke a Reutersnak nyilatkozva úgy becsülte, hogy vállalata és a szintén a Berlusconi-család tulajdonában levő Mondadori-kiadó együttesen évi 750 millió euróval növelheti bevételeit.
A törvény rendelkezik a RAI privatizációjáról is: 2004. január végéig tőzsdére kellene vinni a társaság részvényeit, amelyekből senki sem szerezhetne 1 százaléknyi tulajdonnál többet. A bírálók szerint ez valójában álmagánosítás volna, hiszen ezzel párhuzamosan megerősítik a szoros állami – a mindenkori kormányzattól függő – ellenőrzést. Hosszabb határidővel ugyan, de egyszerűbbé válna a tévétársaságok betörése a nyomtatott sajtó piacára is: szemben a mai szigorú – Berlusconiék részéről családtagok közbeiktatásával már kijátszott – szabályozással, az is vehet vagy alapíthat majd újságot, akinek egynél több tévécsatornája van, de csak 2009-től.
