Azoknak akik szeretik a számmisztikát és az árfolyam-fraktálokat, sikerült néhány hátborzongató számot és ábrát előhúzni a fiókból.
Pénteken több spekuláns és üzletkötő ismerősöm között valóságos verseny bontakozott ki, mindenki olyan történelmi példát próbált találni, ami rímelhet a csütörtöki nagy leszúrásra az amerikai piacon. Van aki 1987-et hozta fel párhuzamként, van aki viszont egy 2007 nyári napot, amikor egy Fed kamatdöntés nyomán produkált hasonlót a piac. Egy biztos, az elmúlt két hétben jelentősen megnőtt a volatilitás a világ részvénypiacain, a magas volatilitás meg inkább a medvepiacok sajátossága szokott lenni, esetleg egy piaci tetőzésé.
A párhuzamvadászat közben én ezt találtam, az első grafikon a Dow Jones Industrial történelmi bear market rallyját mutatja, 1929 novembere és 1930 áprilisa között. A második a Dow Jones Industrialt az elmúlt másfél évben. Szerintem egészen jól néz ki.
Meg egy kis számtan.1929 szeptember 3-án 381,17 pontos záróáron tetőzött a Dow. 1929 november 13-án 198,69 ponton ért el lokális mélypontját. Ez 47,9 százalékos veszteség a csúcstól a mélypontig. A bear market rally 1930 áprilisáig 294,07 pontig hozta fel az indexet. Ez a korábbi csúcs 77,15 százaléka. 2007 novemberében 14 198 pont a zárócsúcs, lokális (?) mélypont 2009 márciusában 6547 ponton, ez 53,9 százalékos veszteség. A mostani csúcs 11 205 pont, ez a 2007 novemberi csúcs 78,9 százaléka.
A hasonlatoknál maradva, a technikai elemzés kicsit olyan, mint a meteorológia. Valószínűségekkel dolgozik és a jövőt próbálja megjósolni a jelenlegi és a múltbéli adatok alapján. A különbség az, hogy az emberek ritkán fogadnak hatalmas pénzösszegekkel abban, valóban elered-e az eső. S mi különbözteti meg a fundamentális elemzéstől? Egy klasszikus szerint a technikai elemzőnek legalább a mutatókat nem kell megbecsülnie, amikből dolgozik. Visszatérve az időjárási hasonlatra, a múlt héten ha még nem is tört ki az égiháború, de villámlást és mennydörgést már láttunk.
Az OTP részvények ábráját ezúttal nem csatolom, a korábban leírtak igazak. A sávozásból (vagy triplacsúcsból) való letörés tényleg erős trendfordító jelzés volt, az ebből számolt célár már teljesült. A 6000-6100 forint alatti zárásokkal úgy tűnik, az utolsó, harmadik trendvonal is elesett, ezzel a "fan principles" szerint az egész tavaly március óta tartó emelkedő trend behalt. A csütörtöki és pénteki kereskedés közben 6260 forint környékén keletkezett rés jó eséllyel lehet egy szökési, vagy mérési rés, s mivel ez egy agresszív mozgás közepén szokott megjelenni, ezért ha nem záródik be gyorsan, akkor az további 1000 forintos esést vethíthet előre, 5200 forint körüli célárral.Gyenge támasszintnek és a 6000-6100 forintos zóna eleste után a pénteki záróárat tartom 5850 forintnál, erősebbnek az 5200-5000 közötti zónát. Van még egy vonal 5700 forint körül ezt a február eleji és végi mélypontok jelölik ki. Alakzatatot a napos charton még szerintem nem kell keresni, mivel a rövidtávú eső trend még nem fordult ezért nincs lokális mélypont. Ha nagyon előre szaladnánk és megelőlegeznénk az 5000-5200 forintos árfolyamot (hol van az még) akkor két nagy alakzat kialakulására lehet esély. Egy head&shouldres tető, 5000 forintos nyakvonallal, vagy pedig lapos aljú szélesedő háromszög, amelyről a tankönyvek azt írják, szinte mindig lefelé törnek.
