Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Unokaöcsém kreatívan viszonyul a karácsonyhoz. Tavaly azzal adta át az ajándékát a húgának, hogy „Tessék! Örüjjé’, wazze!” Idén a két testvér már együtt faragta a viccet.
Vasárnap délben eszembe jutott, hogy kéne még ez az a szomszédos nagyáruházból. Fölhívtam a bátyámékat, akik két sarokra laknak tőlünk, hogy megkérdezzem: hozzak-e nekik is valamit. A bátyus azt mondta, éppen oda indul ő is, ahova én készülök.
– Kocsival? – kérdeztem.
– Kocsival. – mondta. Tök jó, akkor elvihet.
Fejből vágta a listáját: tizenöt zsömle, két üveg bor és nápolyi. (Ezt én már felírtam volna.) Begyűjtöttük az én dolgaimat, meg a zsömléket, meg a borokat és megkerestük a csokis pultot. A bátyám nem egy nagy nápolyis, úgyhogy találomra vett két különböző magyar fajtából, egy külföldiből, aztán egy további hazaiból, mindegyikből kettőt-kettőt.
– Tulajdonképpen minek is nápolyi? – vetettem fel, tudván, hogy otthon házi gyártású bejgli-, vaníliáskifli-, zserbó- és csokissüti-hegyek várják.
– Ajándék – felelte.
– Ez? – kerekedett ki a szemem. Az egész pakk belekerült úgy 600 forintba, amivel nincs gond, szerény ajándékocska. De mi végre a nagy szimmetria? Négyféle napolyiból két-két darab.
– Kié lesz? – érdeklődtem.
– Az enyém.
– Magadtól?
– Nem, a gyerekektől.
Na, itt elvesztettem a fonalat, de rögvest kiderült, miről van szó. Az unokaöcsém és az unkahúgom megbetegedett – kicsi torokfájás, kicsi láz –, így aztán nem tudták megvenni az apjuk ajándékát, amit természetesen 24-én 1 óra 30 perckor szerettek volna megtenni. A szülők látták, hogy óriási csapást mérne a gyermekek lelki világára, ha nem tudnák megajándékozni az édesapjukat, s a szomorúságot megelőzendő a sógornőm kitalálta, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha a bátyám megvenné a saját ajándékát, majd este megkapná tőlük. Ez volt a terv, amelynek végrehajtásába gyanútlan tanúként belekeveredtem…
Másnap reggel, amikor átugrottam hozzájuk, kiderült, hogy az unokaöcsém oly’ nagyon betegnek érezte magát, hogy a csomagolásban sem tudott részt venni. Ezért a húga csomagolta be az ő ajándékát is, akkurátusan, minden nápolyit, külön papírba, amelyek szépen oda is kerültek a fa alá. És ekkor történt a legfelháborítóbb dolog az egészben: a bátyám nem csomagolta ki 24-én este a gyermekei ajándékát, hanem csak 25-én reggel kezdte el kihámozni őket.
– Teljesen elrontottad a meglepetést! – voltam kénytelen megállapítani.
– Ők viszont még nem vették meg, ugyanis elfelejtették kifizetni – mondta beletörődően.
– Büdös kölykök! – fakadtam ki. – Ha apátok jövőre orvoshoz megy, ti álljátok az első két vizsgálat vizitdíjcechjét!
