Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Több bank, köztük az amerikai Goldman Sachs és a brit Barclays Capital befektetési üzletága arra készül, hogy feltámassza a hitelek újracsomagolását, azt a módszert, amelyet a pénzügyi válság egyik legfőbb kiváltó okának tartanak - derül ki a Financial Times (FT) összefoglalójából. A Goldmannál újfajta biztosításról beszélnek, a Barclaysnál okos értékpapírosításnak nevezik az új eljárást, mindkét módszer alapvető célja a tőkekihelyezés költségeinek csökkentése, esetenként nem kisebb mértékben, mint 50 százalékkal. Ez éles kontrasztban van azzal, hogy a pénzügyi felügyeletek világszerte a tőketartalékok növelésére igyekeznek rászorítani a pénzintézeteket, mivel ebben látják az újabb pénzügyi krízisek elkerülésének egyik biztosítékát.
A Barclays saját ügyfeleivel szembeni követeléseinek egy részét akarja összecsomagolni új pénzügyi termékekbe - amelyeknek tehát a pakkokban lévő eszközök, ügyfélhitelek a biztosítékai -, a hitelminősítőkkel minősíttetné ezeket, majd felkínálná a csomagokat befektetőknek: más bankoknak, hedge fundoknak, tőketársaságoknak. A bank számításai szerint az így kezelt eszközök tőkeköltségei 10-50 százalékkal csökkenthetők. A pénzintézet szakértői azt állítják, hogy a hasonlóságok ellenére két lényeges különbség van az elmúlt évek rossz hírű módszerei és az új "okos értékpapírosítás" között. Először is csak a bank meglévő követeléseit helyezik a csomagokba, azaz nem kifejezetten ebből a célból vásárolt értékpapírokat. Másodszor az új termékek esetébenn világosan látható, mennyire kockázatosak. Geoff Smailes, a Barclays globális hitelmegoldásokkal foglalkozó részlegének vezetője szerint nincs szó tőkeáttételes - tehát kölcsönből finanszírozott - hitelekről vagy az egyes piacok árkülönbségeinek kihasználását célzó arbitrázsügyletekről. Ezt több konkurens bank szakértője vitatja; egyikük azt nyilatkozta az FT-nek, hogy az eljárás egyszerű tőkearbitrázs, egy másik vezető banktisztviselő pedig csak annyit mondott, hogy a módszer segítségével "csodálatos módon eltűnik az ügyletek tőkeszükséglete". Kifejezetten aggasztja a hitel-újracsomagolás feltámasztása azokat, akik attól tartanak, hogy az újjáéledő módszer a tőketartalékolásra vonatkozó követelmények megkerülését szolgálhatja.
A Goldman a brit kormány bankmentő csomagjában kínált sajátos biztosítás magánszektorbeli megfelelőjén dolgozik. London példa nélkül álló lehetőséget kínál, amelyben a bankok biztosítást köthetnek az állammal különösen kockázatos hiteleikre. A programban azok a Nagy-Britanniában működő pénzintézetek vehetnek részt, amelyek több mint 25 milliárd dollár ilyen követeléssel rendelkeznek. A kormánnyal kötött szerződésben első lépésben megállapodnak a rossz hiteleik miatt várható veszteségük nagyságáról. Ezt, illetve az efelett keletkező hiány 10 százalékát nekik kell kifizetniük, a pluszveszteség maradék 90 százalékára pedig biztosítást kötnek az állammal. A díj nagyságát egyedileg határozzák meg, s azt elsőbbségi részvényeikkel is kiegyenlíthetik. A Goldman szakértői úgy vélik, hogy egy ehhez hasonló magánbiztosítás azért érné meg az azt igénybe vevő pénzintézeteknek, mert sokkal kevesebb tőkével fedezhetnék mérgező hiteleiket. Ugyanakkor a bank szakértőinek még nem sikerült kiszámolniuk a várható kockázatokkal arányos biztosítási díjat.
