Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar filmipar szempontjából jókor jött az Európai Bizottság múlt havi közleménye, hogy további három évvel elhalasztják az állami támogatásokra vonatkozó szabályok módosítását. Vivien Reding médiapolitikáért és Neelie Kroes versenypolitikáért felelős biztos a helyzet bonyolultságával indokolta, hogy miért marad fenn a 2001-ben kiadott úgynevezett kommunikáció (ennek nincs jogi kötelezettsége). Ebben több alapelvet határoztak meg az európai filmek állami támogatásának engedélyezésére: a kulturális termék feltétel még önmagáért beszélt, az is egyértelmű, hogy a gyártó a film költségvetésének legalább 20 százalékát más tagállamban is elköltheti, mint ahogy az is, hogy Brüsszel a film teljes büdzséjén belül legfeljebb 50 százalékos állami támogatást tart kívánatosnak. A bizonytalanságot az olyan kitételek okozták, mint a szubvenció szintjének megemelése, ha a filmet alacsony költségvetésből forgatják vagy ha "nehéz eset" - vagyis kísérleti, művészfilm, ahol az üzleti sikertelenség eleve beárazható - vagy ha kis nyelven készül. Budapest és Brüsszel megegyezése azért húzódott sokáig, mert a magyar filmek támogatottsága messze meghaladta az 50 százalékot. Mint egy bizottsági forrás lapunkkal közölte, bonyolította a helyzetet az is, hogy Magyarország - Nagy-Britannia, Málta, Finnország és Írország mellett - az állami támogatás jelentős részét adókedvezménnyel próbálta letudni.
Most tehát 2012-ig próbálják egyértelműbbé tenni a szabályokat, figyelembe véve a digitális technológiát, a filmforgalmazás különlegességeit, a tagállamok közötti versenyt és a harmadik országokból, mindenekelőtt az USA-ból érkező filmes befektetéseket is. A halasztás mindenesetre meglepetést keltett, hiszen Brüsszel azért rendelte a Cambridge Econometrics által készített 400 oldalas tanulmányt, hogy kész képet kapjon a jelenlegi helyzetről.
