Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Unió szociálpolitikai törvénykezése értelmében legalább négy hét fizetett szabadság illeti meg a munkavállalót. A tagállamokban viszonylag széles skálán mozognak az egyedi megoldások. Belgiumban például különbséget tesznek a munkások és a fehérgallérosok között. Az előbbiek nem kapnak bért szabadságuk idejére, viszont egy "szabadságalapból" az előző évi bruttó jövedelmük 14,8 százalékára jogosultak. A fehérgallérosok viszont szabadságkiegészítést kapnak, bruttó havi jövedelmük 1/16-odát. A munkavállalás első évében nem jár fizetett szabadság.
Dániában 30 nap szabadság jár, a pótlék pedig egyfajta 13. havi fizetés, az évi bér 12,5 százaléka. Németországban 24 nap jár, de ezt csak az alkalmazás első fél éve után lehet kivenni. Hollandiában a heti munkaidő legalább négyszeresét kell szabadságként biztosítani.
Elvileg csak nagyon különleges esetekben van arra mód, hogy a munkaadó pénzben váltsa meg a ki nem vett szabadságot. Az EU luxemburgi bírósága két évvel ezelőtti ítéletében kimondta, hogy a munkavállalók rendes szabadsághoz való joga a közösségi szociális jog fontos alapelve, a munkavállalóknak biztonságuk és egészségük hatékony védelme érdekében joguk van a tényleges pihenéshez. A holland munkaügyi tárcával szemben hozott ítélet szerint az uniós jogba ütköző, ha egy vállalat a munkavállalónak járó, de a következő évre halasztott rendes szabadságát pénzben akarja megváltani. Az évi szabadság pénzbeli juttatással történő helyettesítése csak a munkaviszony megszűnése esetén lehetséges. A bíróság úgy érvelt, hogy a szabadság akkor szolgálja a leginkább a munkavállaló biztonságát és egészségét, ha az esedékesség évében veszi ki, mindazonáltal jogában áll a későbbi felhasználás is, hiszen ez még mindig alkalmas a szabadság funkciójának betöltésére. Az elhalasztott szabadság pénzbeli megváltásának lehetősége azonban a rendes szabadságról való lemondásra ösztönöz, és ez uniós jogba ütközik. A jövőben minden vitatott esetben ezt a gyakorlatot kell követni, függetlenül attól, hogy a munkaadó és alkalmazottja közötti szerződés megengedi-e a fel nem használt szabadság pénzbeli megváltását.
