Miközben a francia bortermelők már évek óta a hazai eladások folyamatos csökkenésével és a tengerentúli - amerikai és ausztrál - konkurencia előretörésével kénytelenek szembesülni, az ország pezsgőgyártói egyre növekvő értékesítésnek örülhetnek, és kikezdhetetlenül őrzik piaci uralmukat is. Köszönhetik ezt részint a briliáns marketingnek, részint a „Champagne” név exkluzivitásáért folytatott hadjáratuk sikerének.
Az eladási mutatók magukért beszélnek: a 19. század közepén, amikor a pezsgő kezdett a gazdagok divatos italává válni, a kelet-franciaországi Champagne régió pezsgőházai évi 10 millió üveget értékesítettek, aztán 1951-ben a szám 51 millió volt, majd 1999-re - az előrehozott ezredforduló miatt - már 327 millióra nőtt, ami hétmilliárd dollárnál magasabb forgalmat jelentett - derül ki a The Economist írásából.
Tavaly csak 260 millió liter fogyott, de ennél a visszaesésnél jobban aggasztják a gyártókat a strukturális problémák. A francia törvények nem engedik, hogy a gyártók kivásárolják a termelőket, így aztán - a boriparral ellentétben, ahol a szőlők többségét maguk a borházak birtokolják - a pezsgő alapanyagát adó champagne-i szőlőknek csak 10 százaléka tartozik a pezsgőgyártókhoz, a többi 90 százalék a szőlőtermelők tulajdonában van. Egészen 2000-ig a termelők és a pezsgőgyártók rögzítették a szőlő felvásárlási árát, ám akkor az Európai Unió brüsszeli bizottsága versenyellenesnek minősítette ezt. Bár egyfajta irányárak azóta is érvényben vannak, kezd elterjedni az a gyakorlat, hogy az egyes cégek egymásra ráígérve próbálják magukhoz csábítani a termelőket.
Az utóbbiak alkupozícióját nagyban javítja, hogy ágazati vélekedések szerint a champagne-i pezsgő a folyamatos növekedés eredményeként egy-két éven belül eléri a lehetséges termelési maximumot. Újonnan művelés alá vehető terület már alig van, arra pedig minimális az esély - noha néhány termelő állítólag ezt szeretné -, hogy kiterjesszék annak a körzetnek a határait, ahol champagne-szőlő termeszthető.
A legnagyobb és legpatinásabb pezsgőházaknak egyéb gondjaik is vannak. A Nicolas Feuillatte márka alig tizenöt év alatt küzdötte fel magát a legkeresettebbek közé, mégpedig azzal, hogy a gyártó Centre Vinicole de la Champagne cég szövetkezeti formát adott a pezsgőkészítésnek. A szövetkezethez jelenleg 4500 termelő tartozik - az összes champagne-i szőlészet egyharmada -, akik a szőlőmennyiség egy részét a közösbe adják és osztoznak a nyereségen. Meg a veszteségen is, mivel a Centre Vinicole a gyors expanzió nyomán túlméretezett beruházásokba fogott, s ezáltal mínuszba került, aminek tavaly az igazgatóság menesztése lett az eredménye; az idei utolsó negyedévre a cég már újra nyereséget vár. Felemelkedése megzavarta a hagyományos pezsgőházak üzletmenetét, s ugyanilyen hatása lehet annak az új trendnek is, hogy a termelők közül - a borászati gyakorlathoz hasonlóan - egyre többen önállósítják magukat, azaz nekilátnak kis mennyiségben saját nevük alatt pezsgőt előállítani.
(NAPI)
