Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A köztársasági elnök jelölésének tétje az, hogy a politikai osztály – az elnök segítségével – helyreállítja-e az ügyészség iránti közbizalmat, illetve megkezdi-e az alkotmányos intézményeink kivonását a pártpolitikai küzdelmek alól. Mind a kettõ elõfeltétele, hogy a legfõbb ügyészi posztra a koalíció független, nem pártpolitikai szempontok alapján kinevezett jelöltet válasszon meg. Márpedig jelen helyzetben független, szakmai alapon kiválasztott jelöltbõl – értelemszerûen – csak egyetlen egy van: Horányi Miklós, a köztársasági elnök jelöltje. A koalíciónak tehát nincs más választása, mint önmérsékletet gyakorolni, és a jelölés elfogadásán keresztül együttmûködni a köztársasági elnök által meghirdetett politikai program végrehajtásában.
A párturalom ellen
Az elnök politikai programjának egyik fontos eleme, hogy megõrizze alkotmányos intézményeink pártpolitikától való függetlenségét. A többségi parlamentáris demokrácia ugyanis nem korlátlan, az alkotmány számos ellensúlyt tartalmaz a párturalommal szemben. „Ezek közé tartoznak a független szervezetek, amelyeket a pártok nem is befolyásolhatnak. Ilyen a bíróság és az ügyészség, az Alkotmánybíróság, a Nemzeti Bank” – mondta Sólyom László 2003-ban. Tavaly decemberben – már köztársasági elnökként – az ügyészek országos vezetõi értekezletén pedig így nyilatkozott: „Ragaszkodom ahhoz, hogy a szervek megítélésében, az ügyészségében is, elválasszák egymástól a politikai és a szakmai szempontokat." Az Országgyûlés alakuló ülésén (2006. május 16.) ismét elmondta, hogy a független szervekben – mint amilyen az ügyészség – pártpolitikai befolyás nem érvényesülhet. Az elnök álláspontja tehát világos: az ügyészség alkotmányos függetlensége egyértelmû, mûködése megfelel a jogállami elveknek – leszámítva az állandósuló politikai támadásokat, amin változtatni kell.
Héják és galambok
A jelölés körüli vita felszínre hozta az ügyészség átalakításának kérdését is. A különféle pártlapok a kormánypártok gyõzelme után menetrendszerûen kiszivárogtatták, hogy a koalíció „fontolgatja” az ügyészség kormány alá helyezését. Erre utalhat az is, hogy az új kormányzati struktúrában a regionálisan felépülõ rendõrséget a belügytõl az igazságügyhöz helyezték. Bár az ügyészség új hatáskörének részleteirõl (igazságügy-miniszternek való felelõsség, az ügyészek utasíthatóságának, negatív érdemi döntések megtiltása, az ügyészség pártok, egyházak törvényességi felügyeletének megszüntetése, stb.) szokás szerint semmit sem lehet tudni, az elnök feltehetõen nem támogatna egy olyan alkotmánymódosítást, amely az ügyészség alkotmányos függetlenségét garanciák nélkül megnyirbálná.
Miért nem kell az ügyészséget kormány alá helyezni?
Az elnök a jelölésével éppen azt mondta, hogy az ügyészség rendszerváltáskor kialakult alkotmányos helyzete nem szorul különösebb reformra – mindössze a politikai befolyást kell visszaszorítani. Ehhez pedig nem kell alkotmánymódosítás, csak egy olyan államügyész, akit szakmai alapon választottak meg, és aki „ellen tud állni a politikai nyomásnak”. Mivel Horányi Miklós államügyészi megbízatása – a 70-ik életéve betöltésével – négy év múlva automatikusan megszûnik, az elkövetkezõ évek bõséges alkalmat adhatnak az ügyészség alkotmányos helyzetének újragondolására. Az esetleges újraszabályozás elõfeltétele azonban az elnök független jelöltjének megválasztása.
Alkalmas jelölt-e Horányi Miklós?
A sajtóban érdemben nem alakult ki vita arról, hogy a köztársasági elnök jelöltje alkalmas-e a tisztségre vagy sem. Sólyom szerint a jelölt olyan ember, „aki kitûnõen ismeri a büntetõeljárást és a büntetõjogot, akinek komoly ügyészi tapasztalata van, ellen tud állni a politikai nyomásnak, és kézben tudja tartani az ügyészség szinte katonai szervezetét” (Heti Válasz, 2006. január 21.). Ügyészségi forrásaink szerint Horányi Miklós tökéletesen megfelel ezeknek a kritériumoknak. Mint egy neve elhallgatását kérõ, Horányival évekig együtt dolgozó budapesti ügyész lapunknak elmondta, Horányi Miklós „nagy tudású, független személyiség”, aki „az ügyészség alkotmányos helyzetét és feladatait alaposan ismeri”, valamint „vezetõként is igazi úriemberként viselkedik”. A fentiek alapján magyar állampolgárként nekem egészen addig nincs okom kételkedni a jelölt alkalmasságában, ameddig valaki nyilvánosan be nem bizonyítja ennek az ellenkezõjét.
Mit szabad és mit nem?
Az elnöknek nincs végrehajtó hatalma, nem rendelkezik fegyverek felett, nincs utasítási joga. Egyetlen eszköze a nyilvánosság és a morális példaadás. Az elnök a jelöléssel tulajdonképpen nem tesz mást, mint végrehajtja saját értékelvû politikai programját, amelynek célja a közpolitika megújítása, a pártpolitikai befolyás visszaszorítása az alkotmányos intézményekbõl, ezzel összefüggésben pedig az ügyészség iránti közbizalom helyreállítása. Ebben az értelemben a koalíciónak nincs más választása, mint együttmûködni az elnökkel e hosszú távú célok megvalósításában. Ellenkezõ esetben a kormánypártok akkorát fognak bukni a következõ választásokon, mint egy ház. Az embereknek ugyanis elegük van a rövid távú, kisszerû pártkatonák által diktált hatalmi logikából, amely zsákmányként tekint az alkotmányos intézményekre, és általában a közéletre. Különösen most, amikor a kormányzati struktúra - egyébként alkotmányos - átalakításával különlegesen nagy hangsúly esik a kormányon kívüli, független szervek (pl. ügyészség) pártatlan mûködésére. Ez utóbbira egyébként az elnök is felhívta a figyelmet az új kormány megalakulásakor mondott beszédében pénteken. Az idõ és a civil nyilvánosság mindenesetre az elnöknek dolgozik.
