Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ma már minden kisiskolás és vadakat terelő juhász tudja, hogy a magyar költségvetés romokban hever. Ha a kormány nem is rámolta ki a kasszát, mint ahogyan ezt Orbán Viktor állította szerdán, az államháztartás első negyedéves hiánya számottevően megugrott. Márciusban a tervezetthez képest közel 100 milliárddal nagyobb deficitet hozott össze az állam, így az első három hónapban már az egész évre tervezett hiány 51 százalékát elköltöttük.
Kis magyar tragikomédia
A választások első fordulója után rendkívül furcsa helyzet állt elő. Éppen az a politikai erő áll nyerésre, aki miatt elszállt a költségvetés, ám az ellenzék vezére úgy próbálja ledolgozni a hátrányát, hogy a megszorítások ellen propagál. „Ne számítson arra a leendő Gyurcsány-kormány, hogy miután becsapta a választókat, kiravaszkodta a voksaikat, eltitkolta a helyzetet, s így megszerezte a győzelmet, majd bevallja, hogy rossz a helyzet, az ellenzék segítségét kéri. Na ebből nem esznek!" - mondta a Fidesz elnöke az InfoRádióban.
Az indoklás
A Pénzügyminisztérium szerint a deficit megszaladását nem a költségvetési intézmények várakozásokon felüli többlet-költekezése, hanem részben az okozta, hogy felgyorsult az európai uniós programok végrehajtása, a pályáztatás, és az ezzel kapcsolatos kifizetések. Az indoklás azt is kiemeli, hogy az szja-visszaigénylők a vártnál korábban jelentkeztek a pénzükért, ám a tárca szerint ezek az előbb megjelent tételek az éves hiánylefutási pályát nem változtatják.
Ez bizony választási költségvetés
Számításaink szerint viszont inkább egyszeri tétel állhat a márciusi hiány mögött. Mint arról korábban beszámoltunk, az apróságokat leszámítva – 13. havi nyugdíj, a 13. havi fizetés a közszférában, az utazási kedvezmények emelése – a 100 milliárdos autópálya-építésre felvett hitel dobhatta meg az államháztartás hiányát. Ez utóbbit ráadásul az uniós módszertan szerinti költségvetésen kívül helyezték, ami finoman szólva nem korrekt – hasonló trükkökre korábban az Állami Számvevőszék is felhívta már a figyelmet. A mostani koalíció tehát pontosan ugyanazt csinálta, mint a Fidesz-MDF kormány 2000 és 2002 között: klasszikus választási költségvetést. Az Orbán és Gyurcsány kormány között tehát egyáltalán nincs különbség a tekintetben, hogy a közigazgatást választások idején rohamtempóban arra utasítják: hajtson végre bizonyos presztízskiadásokat, mert meg kell nyerni a választást.
Orbán, a felkiáltójel
A költségvetés katasztrofális helyzete miatt a napnál is világosabb: a megszorítások elkerülhetetlenek. A kiigazításhoz első lépésben a költségvetési kiadások visszafogása, és azonnali államreform kell, majd következhet a gazdaság élénkítése, végül adóreform. Fontos felhajtóerő, hogy szeptemberig hihető és tartható konvergencia-programot kell benyújtanunk az Európai Bizottságnak. Mindehhez felelős kormány és felelős ellenzék szükségeltetik. Orbán közelmúltban tett nyilatkozata az első olyan kijelentés volt parlamenti párt részéről, amely az első forduló után a megszorítások, így a reformok ellen foglalt állást.
A kis pártok kezdik visszafogni magukat
Az első forduló után a pártok – az egyetlen MDF kivételével - nyilvánosan továbbra sem vállalták fel a megszorítások kérdését, informálisan azonban egyetértettetek a szükségességével. Ugyanakkor mintha ebben a tekintetben is kezdenék visszafogni magukat. Ahelyett, hogy önállóan folytatnák tovább a kampányt, és kitartanának a szavazatmaximalizálás mellett, igyekeznek elfelejteni, hogy az első fordulót igazából ők nyerték. Az első forduló éppen azt mutatta meg, hogy növekszik a választói tudatosság, egyre több szavazó akar kiegyensúlyozott, többpárti parlamentet. Egyedül az SZDSZ tudta 37 ezerrel (351 612) növelni szavazói számát, az esélytelennek tűnő MDF bejutása a parlamentbe óriási meglepetés volt.
A liberálisok önkorlátja
Ehhez képest az SZDSZ indokolatlan önkorlátozása, amellyel villámgyorsan lefeküdt a szocialistáknak, egyértelművé tette, hogy a liberálisok számára a koalíciós érdek volt a legfontosabb, nem pedig a szavazatok növelése. Ha egy 6,5 százalékos párt egy 43 százalékos párttal kölcsönös visszaléptetésben állapodik meg, akkor felettébb furcsa az 55:3-as arányú megoldás. Még akkor is, ha ez sokak szerint éppen a politikai realitások figyelembevételével történik. A párt vezetői feltehetőleg el akarták kerülni, hogy az SZDSZ a korábbi választásokhoz hasonlóan sorra bebukja az esélyes jelöltjeit a szocialistákkal szemben. De vajon mit kaphattak a szocialistáktól a közös kampányolásért cserébe? Több SZDSZ-t az önkormányzati választásokon? Kóka Jánost a főváros élére?
Dávid Ibolya, mint killer app
Az „internet világában” killer application-nak hívják azt az alkalmazást, ami nemcsak egy-két évig slágertéma, hanem alapüzemmé válik és hosszú távon felépíthető rá valamilyen tömeges üzleti modell. Ilyen volt az e-mail vagy az egér feltalálása. Nos, Dávid Ibolya lehet a jobboldal új killer application-je. Egy olyan új tényező a Fidesznek, mint a Microsoftnak volt a Google. Ebből adódóan, ha az MDF hosszú távra gondolkodik, akkor csak egyetlen esélye van: konstruktív ellenzékben maradva támogatni, vagy bírálni a kormányt az ügyek természetétől függően - miközben egyenlő távolságra maradnak az MSZP-től és a Fidesztől is.
Bizonytalanság
De mielőtt mi is beleesnénk abba a hibába, hogy újságíróként építgetjük az MDF imágóját a Political Capital helyett, gyorsan tegyük hozzá: a pártelnök asszony Margaret Thatcher-re emlékeztető új frizuráján kívül egyelőre kevés jel mutat arra, hogy ő lenne a piac- és joguralom tiszteletén alapuló polgári konzervativizmus új ikonja. Jelenleg még azt sem tudni pontosan, hogy a párt ellenzéki szerepre készül, vagy kormányváltást akar. És annál azért többre lesz szüksége a pártnak a második forduló előtt, hogy a csúnya Fidesz megrágalmazta Dávid Ibolya családját. A pártnak sürgősen tisztáznia kellene a viszonyát a szocialisták által gründolt Tisztelet Társasága elnevezésű "civil szervezethez" is. Kérdés az is, hogy a választók miként fogják értelmezni a párt Orbán Viktor szerdai ajánlata óta tartó ködösítését: ha csak a második forduló után ismerhetik meg az MDF szerepfelfogását, ezt a szempontot már nem vehetik figyelembe a szavazatok leadásánál.
Lesz-e felelősségverseny?
Az első forduló megmutatta, hogy a kis pártok azért kaptak jóval több szavazatot a vártnál, mert a választóik elhitték nekik, hogy tényleg változtatni akarnak a jelenlegi közállapotokon. Egyre több választó szeretne együttműködést látni a politikusai között, mivel egyre többen gondolják úgy, hogy az együttműködés hiánya milliárdokban kifejezhető kárt okoz Magyarországnak. A második forduló után viszont már az a kérdés: a kis pártok vajon képesek lesznek-e ehhez az imágóhoz felnőni? Vajon képesek lesznek-e élére állni annak a folyamatnak, amely – előbb vagy utóbb – józanabb, felelősebb politikai viszonyokat, közéletet alakít ki Magyarországon? Vajon a kis pártok elindíthatják-e a változást, egyfajta „felelősségversenyt”, amely sorra veszi az elmúlt 16 év cinkes területeit? Csak reméljük, hogy igen. Kezdhetnék mondjuk egy új pártfinanszírozási törvény benyújtásával.
