Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha valaki úgy gondolja, hogy „az ország szempontjából” politikailag a lehető legjobb első fordulós választási eredmény született, akkor a jelen helyzetben nyilván forradalmi állítást tesz, amivel akár el is foglalhatná a Magyar Televíziót. Azt állítani ugyanis, hogy a feltűnően kiegyensúlyozott, szoros első fordulós eredmény következtében mostantól alapvetően más lesz a politika Magyarországon, sok pártkatona vagy fanatikus szimpatizáns számára masszív botránykőnek minősülhet. Véleményünk szerint a négy önálló párt bejutása a parlamentbe olyan új helyzetet teremthet, amely hozzájárulhat egy korszak lezárásához, egy demokratikusabb közélet kialakulásához.
Nem szopták be
Bár a kampány tele volt undorító, vibráló pöfeteggombákkal és elképesztő, színes papírba burkolt kis félelemcsomagokkal, amikből szlovák terroristák vagy orosz gázárak potyogtak ki, nem dőlt kardjába a nemzet. Helyette az történt, hogy az emberek egy jelentős része egyszerűen nem szopta be, hogy egyedül a Fidesz képes képviselni a nemzet érdekeit, és egyedül az MSZP jelenítheti meg a köztársaság értékeit. Ami azért cseppet sem gáz, hogy ezzel az egyszerű pesties kifejezéssel éljünk. Amit az egyéni szavazatok alapján tudni lehet: az SZDSZ-re 395 588 ember, az MDF-re 253 513 ember szavazott. A kispártokra összesen 1 millió 273 ezer szavazat érkezett, amely elegendő volt arra, hogy a két párt bejusson a parlamentbe. Ráadásul a szavazók feltehetően sokan osztották meg szavazataikat az MDF és az SZDSZ között, ám másodlagos pártpreferenciájuk rejtve maradt a közvélemény-kutatók számára. Az MDF-re szavazók legalább 30-40 százaléka látványosan kikerült a közvélemény-kutatók látóköréből. Vajon miért?
Láthatatlan szavazók
Nemrégiben Angelusz Róbert fejtette ki egy konferencián, hogy a közvélemény-kutatás során nem minden csoportot sikerült elérni a kérdezőknek, vagyis a közönség nem csupán szavazókra és nem-szavazókra oszlik, hanem elértekre és el nem értekre is. Amennyiben az el nem értek megoszlása eltér az elértek összességére jellemző értékektől, az a közvélemény-kutatási eredményeket torzítja. Egy ezerfős mintánál legalább kétezer embert kell felkeresni, mert a megkérdezettek egy részéhez vagy be sem jutnak a kérdezőbiztosok, vagy nem hajlandóak az emberek a válaszadásra - mondta Angelusz.
A füstjel-hipotézis
Ha különféle okokból – például, mert a megkérdezett nem hajlandó válaszolni – nem tudjuk előrejelezni mondjuk az MDF szavazók számát, akkor más megoldást kell keresnünk. Például válasszuk a hasra ütést vagy a füstjeleket. A füstjel-hipotézis szerint a kis pártokra elsősorban a médiából tájékozódó, fiatal, városi értelmiségi csoportok szavaztak, akik biztos szavazók, de pártnélküliek. E csoportok elkötelezettek az Európai Unió iránt, nyelveket beszélnek, felsőfokú végzettségűek, vagyis legalább 30 év körüliek. A füstjel-hipotézis szerint a kis pártokra szavazókban (és ebben a kérdésben a két kispárt halmaza részhalmazt képez) nem valamiféle azonosítatlan érzelem munkált, hanem egy mélyen demokratikus magatartás, amelynek lényege, hogy mindig a kicsi és elnyomott oldalára állok. Vagyis elvárom, hogy senki ne lépjen a lábamra, ám azonnal tiltakozom, ha valaki mások lábára lép.
Elvek és értékek
Az első forduló tehát azt mutatta meg, hogy növekszik a választói tudatosság, ha úgy tetszik: a civil öntudat, ami egy hangsúlyos értékszempontot jelent. Még akkor is, ha a formálisan és értékmentesen érvelő politológusok szerint a bizonytalan választó nem más, mint politikai kampánystratégiák által befolyásolt véglény, aki öntudatlanul hánykolódik a politikus imágók és mosóporok tengerében. Véleményünk szerint a bizonytalanok civil, választói tudatossága több ponton érintkezik az alapvető szabadságjogok melletti kiállással, ám ez nem feltétlenül jelent liberalizmust. Hiszen van olyan, amikor a civil ügyek felvállalása éppen a magukat liberálisnak nevező hatalom képviselőivel kerül konfliktusba (Király utca 40.), máskor meg nem. És van olyan, amikor csak a liberálisok segítenek. A hard core liberális szavazók egy része feltehetően a kisebbik rossz elve szerint döntött: bár Demszky 16 év alatt tönkretette Budapestet, mégis a liberálsiokra szavazok. Bár jól ismerem belülről a felsőoktatást, mégis a liberálisokra szavazok, stb.
Kissé romantikus
Orbán Viktor (és Gyurcsány Ferenc) mindazonáltal egyvalamire ráérzett: valami változik a társadalomban. Mintha 16 évvel a rendszerváltás után az embereknek végre elegük lenne abból, hogy négyévenként összedől a világ – és mondjuk kormányváltáskor rendszeresen lecserélik a minisztériumi főosztályvezetőket, hivatalvezetőket, minisztériumi dolgozókat. Egyrészt teljesen világos, hogy nincs kormányváltó hangulat. Másrészt az MDF váratlan sikere nem abból következik, hogy a párt meghirdette az önmagában kissé vérszegény „normális Magyarország” programját, meg a romantikus Tiszta Kezek Hivatalát (egy újabb hivatal, kedves barátaim!), hanem abból, hogy a választók egy része a kicsi és elnyomott mellé állt. Mert a kicsi szép. Nos, ez kiváló arányérzékre vall, és a legszebb demokratikus és romantikus hagyományainkat idézi, aminek őszintén örülünk. Hasznos idiótaként így csak annyit mondhatunk: az első fordulót nem a köztársaság, vagy a szocialisták nyerték, hanem az alkotmányos Magyarország, bocs.
Ibolya, a mérleg nyelve
Ami Dávid Ibolyát illeti: az MDF valóban áttörte a betonfalat, és ez túlnyomórészt az ő személyes sikere. Bár a legfrissebb hírek szerint a Fidesz - miután Dávid Ibolya határozott nemet mondott az együttműködésre - egyenként próbálja levadászni az MDF vidéki egyéni képviselőjelöltjeit, mi csak remélni tudjuk, hogy a párt egységes marad és továbbra sem köt megállapodás senkivel (az MSZP-vel sem). Hosszútávon az MDF egyetlen esélye, hogy mindenkitől független maradjon, és konstruktív ellenzékként támogassa, vagy bírálja a kormányt, az ügyek természetétől függően. Még egy csekély valószínűségű verzió képzelhető el: a mandátumok patthelyzete. Ez akkor állhat elő, ha a Fidesz 65 körzetet nyerne meg a második fordulóban, de nem győzne 75-ben. Ilyenkor sem a Fidesznek egyedül, sem az MSZP-SZDSZ-nek közösen nincs meg az abszolút többsége. Tehát attól függne a választás végeredménye, hogy a tizenvalahány MDF-es mandátumot melyik oldalhoz lehetne hozzáadni.
A média, mint motívum
De vegyünk még nyilvánvalóbb példákat, amiért a jobboldali szavazók nem a Fideszre, hanem az MDF-re voksoltak. A kalocsai ügy, amelyben egy fideszes politikus „vállalatszerűen” megfenyegette a szelíd tekintetű, MDF-es tanárembert, minden bizonnyal ismét sok szavazót vonzott el a Fidesztől. Vajon mennyire lehet demokratikus egy párt belső élete, ha ilyen módszerrel képes leszámolni politikai ellenfeleivel – tette fel magának a kérdést a szavazók egy része. Egy másik részüket a négy párti televíziós vitában kiválóan szereplő Dávid Ibolya győzte meg, aki határozottan, okosan és magától értetődő természetességgel kente oda a falhoz a három pártelnököt. Kétségtelen, hogy a pártelnök asszonynak volt valami elragadó stichje, amivel azonnal belopta magát a szívünkbe. Még akkor is, vagy éppen azért, hogy a stúdióban elsőként megszólaló elemzők – Giró-Szász András politológus és Siklaki István pszichológus – „szakmailag” Dávid Ibolya gyenge szereplését emelték ki. Az MDF elnökének fellépéséből tartalmilag a pártfinanszírozás és az államreform kérdésének tematizálása említhető emlékezetes elemnek. Kérdés, hogy a párt mennyire komolyan fogja képviselni ezeket a témákat az új országgyűlésben. Ígérjük olvasóinknak, ennek hétről-hétre utána fogunk nézni!
Egy új jelenség
A képviseleti demokrácia halott, aki a neoliberális parlamenti pártok bármelyikére szavaz, az a globális tőke szekerét tolja – mondják a „savazók”, vagyis az érvénytelenül szavazó fiatalok. A rendszerkritikus attitüd feltűnése Magyarországon új jelenség, Európában már régóta jelen van. A fiatal, érvénytelenül szavazók egy része első választó. Az OVI adatai szerint az első választók száma körülbelül 200 ezer, közülük feltehetően igen sokan szavaztak, de érvénytelenül. Számukat egyelőre lehetetlen megbecsülni, hiszen a közvélemény-kutatóknak természetesen őket sem sikerült elérniük. („Ja, közvélemény-kutatás? Köszönöm nem, most éppen biciklizni indulok”).
A központozás felelőssége
Az is világossá vált, hogy nem a pártprogramok versengése döntött. Senki nem olvas gazdasági programokat. Bár - hogy önkritikusak legyünk – ezért a sajtó is felelős. A magunk részéről legszívesebben minden kisgyermek bölcsőjébe tennék egy-egy gazdasági makroelemzést, hogy azon tanuljon meg gügyögve beszélni a gyermek, miközben édesanyja könnyű teherként kövér könnycseppet hullajt a kisember első szavaira - konvergencia, forintgyengülés, államadósság, devizahitelek -, ám azt mégsem várhatjuk el mindenkitől, hogy értsen a gazdasághoz. De hogyha valaki elhiszi, hogy lesz 50. havi nyugdíj és korporatív pénzosztás, miközben nehéz helyzetben van a költségvetés, akkor az vagy hazudik vagy tudatlan. Ez a két elem néha együtt jár, máskor elválik, a sajtó feladata, hogy az elemek előfordulási gyakoriságára politikusok esetében – pártpreferenciától függetlenül – rámutasson. Ami másoknak proszpekt, az nekünk labyrinth, kedves barátaim!
Lehet más a politika!
Számunkra teljesen világossá vált, hogy a választói tudatosság ilyen mértékű megnyilvánulása mellett, mostantól egész biztosan más lesz a politikával szembeni állampolgári elvárás. A kiegyensúlyozott, négy párti parlament hozzájárulhat egy korszak lezárásához, egy demokratikusabb közélet kialakulásához. Azt gondoljuk, hogy erre a pártfüggetlen sajtó és az alkotmányos intézményeink (Állami Számvevőszék, Legfőbb Ügyész, Alkotmánybíróság) is garanciát fognak jelenteni.
Egy feladvány
És még valaki jelentheti a garanciát, akinek mondatait először és utoljára, bizony idemásoljuk, akár második fordulós választási tanácsként (és hogy bosszantsuk a pártpolitikai héjákat, galambokat, szamarakat, elefántokat, rinocéroszokat, papírszobrokat). „A választások alkalmat adnak arra, ritka alkalmat, hogy ítéletet mondjunk a kormány fölött, a kormánypártok munkájáról, arról, hogy ellátta-e alkotmányos feladatát az ellenzék. Arról, hogy hogyan képzelik a jövőt az egyes pártok, mit látnak megoldandó problémának, milyen megoldást kínálnak, és főleg, hogy a képviselőjelöltek és a pártok milyen értékeket képviselnek. Hiába marad valaki otthon, hiába kerüli el a szavazófülkét, az ország megoldandó problémái itt maradnak velünk”. Megfejtéseket a szerkesztőségbe kérjük.Köszönjük a figyelmet!
