A jelenlegi gazdasági helyzet, a romló kockázati környezet számottevően új kapcsolatot, hangsúlyosabb együttműködést követel meg a piaci szereplőktől az üzleti életben és a hitelbiztosítási piacon egyaránt. A mostani körülmények között egyáltalán nem kell tabuként kezelni a pótlólagos biztosítékok kikötését - állítja Zárda Olivér, az Euler-Hermes Hitelbiztosító igazgatósági tagja, aki szerint a szállítónál jobban senki nem ismerheti saját vevőjét, ezért - bár ez a biztosító egyik fő feladata - magának a vevőnek is sokkal komolyabb erőfeszítéseket kell tennie a vevőkapcsolatok szigorúbb ellenőrzésére. Már a kezdetekre is figyelni kell: a szerződéses dokumentáció pontos összeállítása manapság kiemelten fontos - mondta a szakember, aki szerint a válsághelyzetben teljesen normális, ha a cégen belül a korábbi értékesítési dominancia helyét a szigorúbb kockázatkezelés veszi át.
A hitelbiztosítók az elmúlt évhez képest lényegesen nagyobb kockázatot vállalnak, annak ellenére, hogy a limitek és a szerződések száma is 15-20 százalékkal csökkent - mondta el Zárda Olivér. A látszólagos ellentmondás oka, hogy a szerződésekben foglalt kockázatvállalások mértéke az elmúlt hónapokban 3,5-4-szeresére futott fel, miközben a hitelbiztosítók által a szolgáltatásért elkért díjak csak nagyjából kétszeresükre emelkedtek. A hitelbiztosítók kárkifizetései már tavaly is meghaladták a beszedett díjakat, a társaságok idén még drasztikusabb veszteségre készülnek - mondta a piacvezető hitelbiztosító vezetője.
A fenti helyzetben a limittörlések és díjemelések világában nagyobb hangsúlyt kaphat a hitelbiztosítási szerződésekhez köthető kockázatmegosztási technikák alkalmazása. Ennek nyomán Zárda szerint nemcsak a hitelbiztosítási szerződéseknél, de adott esetben a cégek saját gyakorlatában is alkalmazható a partnerekkel szemben a bónusz-malusz rendszer, ahol a jó fizető partnereket kedvezményekkel támogatnák, míg a rosszul teljesítőknél akár a szolgáltatás ellenértékében, akár a fizetési határidőkben szigorítást alkalmaznának. A cégeknek számottevően olcsóbb hitelbiztosítást tesz lehetővé az önrész növelése. Ebben az esetben ugyanis nem kerül sor limittörlésre, a fizetési és a szállítási forgalom is fennmarad, ami stabil üzletmenetet tesz lehetővé. A korábbi években jellemzően 5-20 százalékos önrész mellett születtek a hitelbiztosítói szerződések, manapság azonban ennél lényegesen magasabb tételekre is lehet szerződni - az ügyfél kártűrő képességének függvényében. A megoldás továbbfejlesztett változataként is felfogható az úgynevezett AFL (aggregated first loss) technika alkalmazása. Ekkor a szállító "benyeli" az első kár megtérítését, s így számottevően csökkenti a biztosító kockázatát.
A díjemelések és a szigorodó elbírálás ellenére Zárda Olivér arról számolt be, hogy a termék iránti kereslet számottevően nő a piacon, miután az ügyfeleknek elsősorban nem a számítható díj, hanem a ki nem fizetett számlák fájnak.
