Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hangfelvétel-technika és a műsorszórás technikai fejlődése mind a tervezőket, mind a felhasználókat arra ösztönzi, hogy a stúdiókkal szembeni akusztikai követelményeket újra és újra átgondolják. Egy-egy nagyobb technikai változás nagy hatású lehet. Ez történt például a sztereó technika, a digitális technika vagy a többcsatornás sztereó technika (surround) megjelenésekor. Ha áttekintjük az épület- és teremakusztikai tudományágak történetét, azt látjuk, hogy vannak egészen gyors fejlődést mutató periódusok, és vannak olyan évek, sőt évtizedek, amikor alig van fejlődés a terem- és épületakusztikai módszerekben, szemléletben.
Az első stúdiók a múlt század elején épültek. Ezek a telefonhírmondó nyomdokán megjelenő rádióadások céljára épült helyiségek voltak. Természetesen addig, amíg a műsorszórás átviteli láncának hangminősége olyan volt, hogy a hallgatót elsősorban az érdekelte, hogy mi szól, addig kevésbé voltak fontosak azok az akusztikai körülmények, ahogy a hang megszólalt.
A múlt század elején jutott az akusztika tudománya abba fázisba, hogy objektív mérhető és számítható paraméterrel tudta tervezhetővé, számíthatóvá tenni a termek akusztikai viselkedését. A kísérletek azt mutatták, hogy a hangesemények időbeli lefutása erősen befolyásolja az akusztikai ítélet kialakulását. Az első definiált teremjellemző az utózengési idő volt. Nagy jelentőségű volt a pontos definíció megfogalmazása, a számításhoz szükséges képlet levezetése és a mérési módszer kidolgozása.
A kérdéssel sok tudós foglalkozott, így a magyar Nobel-díjas Békésy György is. A Magyar Rádió ma már műemléknek számító 6-os stúdiójának tervezésekor kísérleteket végzett az utózengési idő optimális beállításához. Az akkori ajánlások csak az 500 Hz-es oktávsávra adtak meg ajánlott értékeket a különböző helyiségekre. Békésy azt találta a 6-os stúdió tervezési munkája és kísérletei során, hogy nem elegendő csak erre a közepes sávra, hanem az egész hallható tartományra meg kell határozni az optimális utózengési időt. Ez a felfedezés az akusztikai burkolatok pontosabb tervezéséhez vezetett. Akkor még ugyan csak kísérleti úton, de megkeresték azokat az anyagokat és szerkezeteket, amelyek a különböző frekvenciájú hangok elnyelésére alkalmasak.
Békésy óta több ajánlás is született a különböző típusú helyiségek optimális utózengési idejére, így a különböző célú stúdiókra is. A gyakorlatban jól lehet alkalmazni például a BBC által kidolgozott ajánlást, amelyből az ajánlott utózengésiidő-értékek meghatározhatók.
A stúdióépítés és -tervezés gyakorlatában több irányzat van. Az egyik megszokott módszer az, hogy bár elsősorban az utózengési időre ajánlott értéket vesszük figyelembe, a káros hangvisszaverődések elkerülése érdekében sokszor több hangelnyelő anyagot alkalmazunk, mint amennyit az ajánlott lecsengési idő indokol. Minél kisebb a terem térfogata, annál nehezebb - különösen zenei célra - megfelelő utózengési időt elérni, hiszen kis térfogatban rövid időn belül sok káros erős reflexió érkezhet a vételi pontba (mikrofonba, hangmérnökhöz, a zenész helyéhez). A kisebb térfogat rövidebb utózengési időt követel, a káros hangvisszaverődések hatását hangelnyeléssel csökkentik, ezért - főleg zenei célú stúdiók esetén - mesterséges zengetéssel pótolják a természetes zengést.
Kevésbé kell mesterségesen változtatni a tér zengésén, ha nagy térfogatú stúdiót építünk vagy nagy térfogatú teremben, templomban készítik a hangfelvételeket. Ugyanakkor nagy térfogat esetén a késői hangvisszaverődések okoznak problémát, tehát ilyenkor is csökkenteni kell a reflexiók hatását.
Ha a stúdióban tisztább, levegősebb hangzást szeretnénk elérni, akkor a zavaró hangvisszaverődések hatását nemcsak hangelnyeléssel csökkenthetjük, hanem diffúzorokat alkalmazunk a hangenergia szétszórására. A stúdióépítésben a túlcsillapított terek helyett egyre inkább a levegősebb, tisztább hangzásra törekszenek. A kísérletek igazolták, hogy ha kizárólag hangelnyelő anyagokkal kívánjuk elkerülni a káros reflexiókat, akkor túlcsillapítjuk a helyiséget. Fárasztó és kellemetlen lesz a túlcsillapított környezet a stúdióban dolgozók számára, a hang pedig mattá, fátyolossá válik.
A pszichoakusztikai kísérletek egyre tágabb körben történő alkalmazásával a mérhető és számítható objektív paraméterek sora bővült. Ezek közül például a hangtisztasági fok, a beszédérthetőség, a korai és késői hangenergia arányának számíthatóságával a teremakusztikai tervezés pontosabbá vált. A digitális technika nem csak a tökéletesebb teremakusztikai teret követeli meg, de magával hozta a megengedhető zajszinttel kapcsolatos követelmények változását is.
A dinamikatartomány kiszélesedése a hangfelvételi stúdiókban megengedhető zajszint értékének csökkenéséhez vezetett, a követelmények szigorodtak. A követelményeket egyszerűbb esetekben egy számértékkel adják meg, az igényesebb, például zenei stúdiók esetében a frekvencia függvényében változó zajszintgörbékkel adnak meg határértéket a helyiségben megengedhető maximális zajszintre.
Az akusztikus tervezők számára ma rendelkezésre álló számítástechnikai és jelfeldolgozási eszközök óriási segítséget nyújtanak: nemcsak a paraméterek pontosabb számítását teszik lehetővé, hanem a virtuális akusztika módszereivel mód nyílik a tervezett stúdió hangterének mesterséges előállítására és hallhatóvá tételére is. Ez azt jelenti, hogy egyre gazdaságosabban lehet tervezni, hiszen a számítógépes módszerekkel jól követhető egy-egy teremakusztikai vagy épületakusztikai elem hatása.
