Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A probléma kezelésére a régi hazai szabályozás telepítési követelményeket írt elő. Így például sokáig az OÉESZ tételesen szabályozta a felvonóhoz tartozó helyiségek elhelyezésének lehetőségét, miszerint felvonógépház, illetve -akna mellé közvetlenül nem lehetett lakóhelyiséget építeni. A létesítési szabvány - tételes előírások formájában - a felvonó gépházában keletkező zaj megengedett mértékéről is rendelkezett.
Az EU-csatlakozással egyidejűleg a magyar előírásokat visszavonták. Az OÉESZ helyére lépő 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) már nem rendelkezik a felvonó mellé telepített lakószobák tilalmáról. Ezenkívül a szabványváltozások során bevezetett és jelenleg hatályos normatív dokumentumok csak azt írják elő, hogy a felvonóból az épületre nem adódhatnak át káros rezgések. A lakóépületek megengedett zajterhelésére a 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelet tartalmaz követelményeket, és meghatározza a lakóépületekben az összes épületgépészeti berendezés (nevesítve a klímát, szellőzést, felvonót stb.) egyidejű működése esetén a határértékeket. Ezek a maximált határértékek függnek a napszakoktól (más éjjel és más nappal), továbbá az ingatlan beépítési környezetétől (más zöldövezetben és más például belterületen). Mivel a felvonó által keltett zaj, illetve rezgés a konstrukció, illetve a beépítés függvénye, értékei az üzemelés során állandók.
A kérdést bonyolítja, hogy az elviselhető zaj mértéke a szubjektív érzékenységtől, továbbá a kibocsátott hang intenzitásától és frekvenciájától is függ. Nem egyszerű a felvonók által keltett zajok és rezgések elemzése sem, ugyanis különböző frekvenciájú rezgések keletkezhetnek a meghajtó gépcsoport egyes elemeinek működése (villamos motor, hajtómű, tengelykapcsoló stb.), illetve a fülke és az ellensúly közlekedése során. Ezek a rezgések érzékelhetők a keletkezés helyén (a gépházban, illetve az aknában, vagy gépház nélküli kivitel esetén csak az aknában), és az épületszerkezetek közvetítésével az épületben bárhol elterjedhet.
Védekezni a rezgések keletkezése ellen lehet - ez a felvonó gyártóművének feladata és kötelessége -, továbbá az elterjedés ellen megfelelő rezgéscsillapító/rezgésszigetelő elemek alkalmazásával. Ezeket a zajforrás és az épületszerkezetek, általában a gépkeret és a tartószerkezet közé, szükség esetén a vezetősínek és a tartószerkezet közé építik be. E megoldásokat általában a gyártó is rendszeresíti vagy ajánlja. A megfelelő zaj- és rezgésszigetelést a felvonó telepítésekor célszerű elvégezni, az utólagos beavatkozás egyrészt költségesebb, másrészt jelentős szerelési munkával jár. Ajánlott ebben a kérdésben preventíven eljárni: a beépítendő felvonó gyártójától/forgalmazójától a berendezés telepítése előtt a tényleges zajszintről írásbeli tájékoztatást kérni, illetve a típus kiválasztása során a gyártók ajánlatát ebből a szempontból is mérlegelni.
Nehezíti a problémát, hogy ma a keletkező rezgések és zaj kibocsátásra vonatkozó határértékek nincsenek szabályozva, továbbá hogy az alkalmazott rezgésszigetelő betétek laboratóriumi vizsgálata és megfelelőségének ellenőrzése sem megoldott. A rezgésszigetelő elemek felépítésükből adódóan nem minden frekvenciájú rezgés kioltására alkalmasak, ezért azokat célszerű bevizsgáltatni. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy az utólagos beavatkozás sem hozza meg a kívánt eredményt.
Minden szempontból megfelelő megoldást csak a keletkező rezgések és zajok frekvenciájának műszeres feltárása, továbbá az alkalmazott rezgésszigetelő betétek laboratóriumi vizsgálata eredményezhet.
Többéves tapasztalat birtokában állítható, hogy a lakóépületekbe beépített, megfelelően tervezett és gyártott, illetve felszerelt és gondosan karbantartott felvonók által keltett zajok és rezgések nem okoznak káros - főleg nem elviselhetetlen - terhelést, azok nem haladják meg egy automata mosógép zajterhelését.
