Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A zajvédelemmel foglalkozó szakemberek többsége már tapasztalta, hogy a munkahelyén, a más szakterületen dolgozók vagy a munkája során vele kapcsolatba került "ügyfelek" (a zajt okozó, illetve a panaszos) nehezen értik meg a zajvédelem lényegét.
A szakmánkban gyakran már annak az egyértelmű meghatározása is nehézségbe ütközik, hogy mit kell zajnak tekinteni.
Az biztos, hogy a zaj valamilyen hangjelenség, amelynek pontosan meghatározható fizikai tulajdonságai (intenzitása, frekvenciamenete stb.) van. Zajnak azonban csak azokat a hangokat tekintjük, amelyek zavarók, kellemetlenek vagy az egészségre veszélyes hatásúak. Azaz zajról, zajosságról csak ott beszélhetünk, ahol ember tartózkodik, és csak akkor, ha a hanghatás az ember tevékenységét zavarja vagy az egészségére - esetleg a szubjektív véleményétől függetlenül is - káros.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a zajok megítélése - a még elviselhető mérték meghatározása - függ a zajforráshoz való viszonyunktól is. Az otthoni, hangos zenét élvezettel hallgatjuk, de a szomszédból átszűrődő, a miénknél esetleg milliószor kisebb intenzitású zajok az "őrületbe kergetnek". A közlekedéstől nagyobb zajterhelést viselünk el, mint a szomszédban működő üzemtől vagy szórakozóhelytől, hiszen közlekedni kell, az üzemi zaj viszont tőlünk idegen, ezt nem kell, és nem is akarjuk elviselni.
És a tetejében még itt van a dB (decibel) is - a logaritmusszámításhoz kevéssé értők számára sejtelmes kifejezés -, ami még tovább bonyolítja a laikusok részéről amúgy is nehezen emészthető határérték-rendeletek értelmezését. Az akusztika ugyanis az a szakterület, ahol a kétszer kettő mindig öt, azaz kétszeres intenzitás 3 dB, tízszeres 10 dB, százszoros 20 dB növekményt jelent. A határértéket 10-20 dB-lel túllépő diszkó hangereje valójában 10-100 diszkó hangteljesítményével egyenlő!
Ezért is nagyon fontos, hogy a zajterhelést a lehető legnagyobb pontossággal és a vonatkozó szabványok előírásainak maradéktalan teljesítésével mérjük.
További zavart okozhat, hogy többféle zajra vonatkozó határérték létezik, amelyeket csak ott és úgy lehet alkalmazni, ahogy azt a vonatkozó rendelet meghatározza. A külső környezetből származó üzemi zajokat a védendő homlokzat előtt két méterre vizsgáljuk, a közlekedés zajterhelésére pedig a homlokzat előtt és a védendő helyiségben (csukott ablakokkal!) is van követelmény.
A határértékeket azért így határozták meg, mert a mérést ilyen feltételekkel lehet jól reprodukálhatóan elvégezni, és ha az így megállapított határérték teljesül, akkor a lakószobákban biztosítható a nyugodt pihenés.
Más kérdés, hogy a határérték bizonyos kompromisszum "eredménye", hiszen - a városok működésének ellehetetlenítése nélkül - nem lehet mindenki számára és minden helyzetre érvényesen olyan követelményeket meghatározni, amelyek mindenféle zavarást teljesen kiküszöbölnek. Az emberek bizonyos, becslések szerint 5-10 százaléka a határértéknek megfelelő zajt is zavarónak érezheti.
Az elmondottak nemcsak a lakosságot érintik, hanem a zajvédelemmel foglalkozó akusztikus szakemberek is gyakran éles vitákat folytatnak a lehető legjobb megoldásokról.
Erre az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület (OPAKFI, www.opakfi.hu) akusztikai, valamint zaj- és rezgéscsökkentési szakosztályaiban folyó mindennapi gyakorlati munka és a rendszeres szakmai rendezvények során van lehetőség.
Az OPAKFI az adott témában leginkább jártas szakértők bevonásával az elmúlt 40 évben csaknem 700 zaj- és rezgésvédelmi feladatot oldott meg, de ennél is fontosabbak a jogszabály-előkészítő munkák: a zajvédelmi kormányrendelet, a határértékekről szóló miniszteri rendelet, a zajtérképkészítés rendeletei és a szabványkészítési tevékenység, azaz a zajmérési módszereket, zajvédelmi fogalmakat meghatározó szabványok.
A legfontosabb szakmai kérdésekről pedig az évente rendezett zajvédelmi szemináriumokon, például az idén október 10-12. között Sopronban zajló eseményen lehet eszmét cserélni.
