Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Lassan három éve várnak a befektetők arra, hogy az egészségügyi szolgáltatók privatizálását végre pontos jogszabályokkal biztosítsa a kormány – egyelőre azonban hiába. Az Alkotmánybíróság (Ab) ugyanis 2003 végén semmisítette meg az úgynevezett kórház-privatizációs törvényt, amely megfelelő keretet jelenthetett volna ahhoz, hogy gazdasági társasággá (gt.) alakuljanak át a jelenleg állami, illetve önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltatók. Bár az akkori egészségügyi miniszter megígérte, hogy ismét nekifutnak a jogszabálynak, ez azóta sem történt meg. Éppen ezért csődölt be a tavaly kiírt, járóbeteg-rendelők magánosítását segítő hitelprogram. A konstrukció 25 milliárd forintos hitelkerettel indult, és a lényege az volt, hogy a dolgozók MRP-szervezetként 40 százalékos tulajdoni hányadot szerezhessenek az önkormányzati szakrendelőkben. A keretösszegből tulajdonképpen az ország 110 intézménye magánosítható lett volna. A hitelt azonban nem vehette fel külső befektető, hanem csak a munkavállalók által alakított gazdasági társaság. A csavar az a dologban, hogy a korábban visszadobott – és azóta is hiányzó – jogszabály miatt az ilyen átalakulásra nincs lehetőség. Annyi történt, hogy 2003-ban az Ab döntése után már visszavontak egy ugyanilyen, szintén 25 milliárd forintos hitelprogramot, majd a 2004-es „kormányváltás” és ezzel együtt szakminisztercsere után mégis újra kiírták a pályázatot anélkül, hogy a törvényi hátteret megteremtették volna. (Az Ab döntése után Kökény Mihály akkori szakminiszter arra hivatkozva nem terjesztette ismét a parlament elé a privatizációs törvényt, hogy a magánosításra egyéb jogszabályok is lehetőséget adnak.) Bár a külső tőke bevonása a privatizációs jogszabály nélkül is lehetséges – erre egyebek között az önkormányzati törvény ad lehetőséget –, a befektetők egyelőre nem tapossák le egymást a lehetőségért. A garanciavállalás sincs szabályozva, az a szerződő felekre hárul. Szakemberek szerint a szükséges jogszabályok megalkotásával, kiszámítható háttérrel több milliárd forint tőke érkezhetne az egészségügybe. A jogszabályi háttér hiánya azért is érdekes, mert a Gyurcsány-kormány 21 egészségügyi lépésének egyik legfontosabb eleme a kórházvízfejűség megszüntetése és a szakrendelők nagyobb teherviselése, illetve a járóbeteg-ellátás magánosítása volt. Ezzel kapcsolatban sikeresnek volt tekinthető a Magyar Fejlesztési Bank és a szaktárca koordinálásával indított fejlesztési és beruházási hitelprogram, amelyben tavaly nyolc hónap alatt 2,9 milliárd forintot osztottak szét 94 pályázó között. A jelentkezők 28 százaléka járóbeteg-ellátó volt, 16 százalékuk a fogászati ellátást akarta fejleszteni, míg 13 százalékuk a háziorvosi praxist. A program – amely 2006 végéig tart – indításakor a szaktárca nem titkolt célja az volt, hogy elsősorban a szakorvosi rendelőket fejlesszék. Ez azért fontos, mert a fekvőbeteg-ellátást csak akkor lehet tehermentesíteni, ha ezen a szinten képesek befogadni az ambuláns betegek ellátását és elvégezni az úgynevezett egynapos műtéteket. A rendelőintézetek fejlesztését ennek kapcsán a magánosítás előkészítéseként is lehet értelmezni. Az egynapos sebészeti ellátás fejlesztési lehetőségeit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár pályázati módon kívánta támogatni, ám komoly meglepetést okozott, hogy a korábban nem túl sikeres pályázatok miatt tavaly már ki sem írta az OEP az ezt megcélzó programot.
