Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A munkaügyi központ a hegesztőképzés támogatására közel kétmilliós összeget állapított meg, és határozata azt is tartalmazta, hogy a munkaadó köteles az érintett munkavállalók munkaviszonyát a képzési időtartam alatt fenntartani és őket a képzés befejezését követően a képzés időtartamával azonos ideig, ám legalább egy évig foglalkoztatni. Az is szerepelt a papírokban, hogy a támogatás céljának, vagyis az érintett munkavállalók munkahelye megtartásának meghiúsulása esetén a munkaadó köteles a felvett támogatást, illetve annak arányos részét kamattal növelten visszafizetni. A megállapodás azt is tartalmazta, hogy ha a képzés időtartama, valamint az azt követő továbbfoglalkoztatási kötelezettség időtartama alatt az érintett munkavállalók bármelyikének munkaviszonya megszűnik vagy valamely munkavállaló a képzést abbahagyja, netán a képzésből kizárják, a munkaadó köteles öt napon belül ezt a munkaügyi központ részére jelenteni.
Az ellenőrzés a következőket tárta fel: a képzési támogatásban érintett személyek közül két főnek a képzési időn túli foglalkoztatási kötelezettség ideje alatt már megszűnt a munkaviszonya. Újabb két fő pedig - bár a munkaadóval a képzés teljes időtartama alatt munkaviszonyban állt - a képzésben nem vett részt.
Az elsőfokú hatóság a foglalkoztatási kötelezettség részbeni teljesítése miatt az első esetben időarányos, az utóbbi esetben pedig a teljes támogatás visszakövetelését irányozta elő. Az ellenőrzés azt is feltárta, hogy a munkáltató a munkaviszony megszűnésével, illetve a képzés meghiúsulásával kapcsolatos megállapodásban előírt kötelezettségét elmulasztotta.
A támogatást visszakövetelő első fokú határozattal szemben az ügyfél fellebbezést nyújtott be. Fellebbezésében lényegében elismerte a munkaügyi központ által feltártakat. Arra hivatkozott, hogy a visszakövetelt támogatási összeg határidőre történő megfizetése komolyan veszélyeztetné az ígéretesen felfutó termelés finanszírozását és ezzel együtt negyven ember munkahelyét. Mindezek alapján kérte visszafizetési kötelezettségének méltányos alapon történő elengedését. Arra is hivatkozott, hogy az érintett munkavállalók munkaviszonya felmondásuk alapján nem a munkáltatónak felróható okból szűnt meg. A másodfokú döntés szerint azonban mind az érintett munkavállalókra eső támogatás teljes összegének visszakövetelése, mind pedig a támogatás időarányos részének visszakövetelése jogszerű intézkedés volt. Az a valószínűsíthető tény, hogy a munkáltatónak a munkaviszonyok megszüntetése nem volt felróható, a visszakövetelést elrendelő határozat jogszerűségére nincs kihatással - mondta a másodfokon eljáró fórum.
