Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Amikor a bíróság végzésében elrendeli a felszámolást és a döntés jogerőre is emelkedik, az eljárásban érintettek számos jogkövetkezménnyel számolhatnak. (Felszámolási eljárás akkor folytatható le, ha az adós fizetésképtelen, ha az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kéri ezt, vagy ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánította.) A felszámolás elrendeléséről egyébként a bíróság hivatalból értesíti az illetékes cégbíróságot, az adó- és vámhatóságot, a nyugdíj- és egészségbiztosítási szerveket, miként az adós bankszámláit vezető pénzintézeteket, a munkaügyi hatóságokat vagy a földhivatalt.
A jogkövetkezményeket illetően az egyik legfontosabb a tulajdonosi jogok korlátozása, kvázi megszűnése. A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet (arról nem is szólva, hogy az adós cég nevét a "felszámolás alatt", illetve "F. a." toldattal kiegészítve lehet használni), és a birtoklás, a rendelkezés lehetősége is az ő jogköréhez tartozik. Mindez érvényes a folyamatban lévő bírósági perekre is.
A felszámoló a korábbi törvényes képviselő helyére lép be, vagyis lényegében helyettesíti az ügyvezetőt, vezérigazgatót, és ha a felszámolást netán csődeljárás is megelőzte, utóbbi procedúra vagyonfelügyelőjét is váltja. Ugyanakkor a nyilatkozattétel kizárólagossága a társaság vagyonára vonatkozik,
vagyis a cég vezetőinek minden jogosítványát nem veszi át, ami azonban lényeges, a munkáltatói jogokat ő gyakorolja.
A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá, esedékessé válik. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a hitelezőket egyenrangúként lehessen kezelni, és ne történhessen meg az, hogy a felszámolási eljárás elhúzódik egy esetleg később lejáró tartozás miatt.
Hasonlóan nagyon fontos jogi hatása a felszámolás kezdő időpontjának, hogy a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá, esedékessé válik. A törvény - első hallásra talán különös módon - a pénztartozásokat illetően úgy rendezi a kamatok helyzetét, hogy az eredeti lejárati időig szerződéses kamat, az eredeti lejárati időtől a kiegyenlítésig vagy legfeljebb a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá pótlék és bírság jellegű követelés érvényesíthető.
Ennek magyarázata, hogy a főszabály - miszerint a felszámolás kezdő időpontjában az adós cég tartozásai lejárttá válnak - alapján úgy tűnhet, az adós helyzete jelentősen megnehezülhet. Bár a rendelkezés azért született, hogy ne lehessen elhúzni a felszámolási eljárást, az adós tehermentesítése céljából a jogalkotó a kamatfizetési kötelezettséget az eredeti lejárati időponthoz kapcsolja. Vagyis hiába válnak lejárttá a tartozások, késedelmi kamatot csak akkor kell fizetni, amikor a tartozás eredetileg is esedékessé vált volna. Lejárttá váltak ugyan a cég tartozásai, de a késedelmi kamat csak az eredeti időpont után aktuális, addig csak a szerződéses kamatot kell megfizetni.
A felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett és amelyet a felszámolás kezdő időpontját követően nem engedményeztek. Ez a szabály azt hivatott megakadályozni, hogy a felszámolás alatt álló cég adósai adott esetben potom áron megvásárolják az adóssal szembeni követeléseket - ezt könnyűszerrel meg is tehetik például a hitelezői rangsor végén állóktól -, és így meneküljenek meg a felszámolás alatt álló követelése jelentős részének megfizetésétől. A menetrend a következő volt: a rangsor végén állók eladták követeléseiket a felszámolás alatt álló társaság adósainak, utóbbiak pedig többet fizettek, mint arra a hitelezőnek reálisan kilátása, lehetősége volt. A felszámolás alatt álló adósainak pedig azért érte meg többet fizetni a hátul álló hitelezőnek annál, mint amely összegben ő bízhatott, mert a megvásárolt követelést száz százalékon számíthatta be a felszámolttal szemben, így eliminálta saját adósságát. (A szabály egyébként működik, jelenleg ilyen attrakcióra nincs lehetőség.)
A csődeljárásról, felszámolásról és végelszámolásról szóló kódex szerint az adós ingatlanán és vagyontárgyain fennálló elidegenítési és terhelési tilalom a felszámolás kezdő időpontjában a visszavásárlási és vételi jog, valamint a zálogjog a vagyontárgy értékesítésével megszűnik. Ez a rendelkezés kevésbé szorul magyarázatra, a felszámolónak szabad kezet kell kapnia az adós vagyonának esetleges eladásához.
