Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A későbbi peres felek megbízási szerződést kötöttek biztosítási szerződések közvetítésére, amelynek során a felperes nagy értékű biztosítási szerződéseket kötött, és a kontraktusok összdíját is megfizette az alperes részére. Utóbbi feljelentése alapján azonban mégis büntető- eljárás indult, és a bíróság megállapította: a felperes folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségét valósította meg azzal, hogy a biztosítási szerződések nagyobb részében ő maga (!) írta alá a szerződő fél nevét, sőt, a szerződő felek több esetben aláírták ugyan a szerződéseket, azonban szándékuk nem szerződéskötésre irányult.
Természetesen mindenkiben felmerül, hogy ezek után az okirat-hamisító miképp került felperesi pozícióba. Nos úgy, hogy a fiktív kontraktusok összdíjának csupán egy részét fizette vissza számára a biztosító, felperesünk pedig követelte az eredeti állapot helyreállítását.
Az alperes szerint a felperes a Ptk. 4. §-ában foglaltakra figyelemmel nem jogosult követelést érvényesíteni, mert a perbeli szerződések semmisségét maga idézte elő, és az eredeti állapot helyreállításával a felperes jogellenes és felróható magatartása ellenére az alperest érné kár. A szerződésekre kifizetett díj nem a felperes pénze volt, az a szerződésekben kedvezményezettként megjelölt személytől származott, nála gazdagodás nem jelentkezett, másrészt jóhiszemű volt, nem kellett a teljes visszatérítési kötelezettséggel számolnia, és jogosult az igazolt költségeit felszámítani - így az alperes. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a megállapodások nem jöttek létre, ugyanakkor ezek esetében is elszámolás terheli a feleket. Ami a pénzt illeti, az összegszerűséget illetően a bíróság úgy ítélte, hogy a felperes az alperes számára átadta a kontraktusok összdíját, amely azonban a szerződések fiktív volta miatt már az átadáskor visszajárt a felperes részére, ezért az alperes ezen időponttól esett késedelembe a visszafizetéssel, a Ptk. 293. §-a alapján.
Az alperes természetesen fellebbezett, szerinte a felperes által "befektetett" pénzt más bocsátotta annak rendelkezésére, valamint a felperes által elkövetett magánokirat-hamisítás még nem indokolja azt, hogy az eredeti állapot helyreállításának jogosultja részben vagy egészben ő lenne. Továbbá: az alperesnél esetleg jelentkező gazdagodás megtérítésére a felperes azért sem tarthatna igényt, mert egyrészt nem az ő pénzét fektették be, másrészt amennyiben ő bizonyulna a gazdagodás visszatérítésére jogosultnak, arra a Ptk. 361. § (3) bekezdése alapján nem tarthat igényt, mivel tilos magatartásával maga idézte elő.
A másodfokú bíróság kiemelte: a perben tényként volt megállapítható, hogy a szerződőként megjelölt személyek valódi szerződéskötési akarata hiányában a biztosítási szerződések nem jöttek létre, így az azokra kifizetett díjak az alperesnél jogalap nélkülivé váltak, ennek következtében az alperest visszatérítési kötelezettség terhelte. Ugyancsak nem vitatott tény volt a perben, hogy az alperes az összdíj túlnyomó részét visszafizette, bár ezen összegek teljesítése a szerződésben megjelölt biztosítottak részére történt, a felperes ezen harmadik személyek javára teljesített összegeket az alperes teljesítéseként elfogadta.
Ám a következőt vizsgálni kellett: a felperes tekinthető-e azon személynek, akinek rovására az alperes esetleges gazdagodása megállapítható? A jogalap nélküli gazdagodás esetében nem a keletkezett vagyoni hátrányt kell megtéríteni, hanem legfeljebb a másik félnél előállt vagyoni előnyt. Emellett a gazdagodónál jelentkező vagyoni előny, illetve a visszatérítésre jogosultnál keletkezett hátrány között okozati összefüggésnek kell fennállnia. Kizárt a jogalap nélküli gazdagodás megállapítása akkor, ha az egyik fél oldalán bekövetkezett vagyoni hátrányból a másik félnek nem származik előnye.
Az alperes helytállóan utalt arra, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése céljából senki sem hivatkozhat. Ezen fontos alapelv azonban sérülne akkor, ha a biztosítási díjat teljesítő felperes jelen esetben kedvezőbb helyzetbe juthatna, mint ha az alperessel valóságosan is szerződött volna. Az a tény, hogy a felperes nem a teljes biztosítási díjhoz, hanem az annál kevesebb visszavásárlási összeghez jutott hozzá, nála kétségtelenül vagyoni hátrányként jelentkezik. Ebből azonban az alperesnek - a felperes bizonyítási kötelezettsége körébe tartozó - előnye nem származott, különös figyelemmel arra, hogy a látszatszerződések kapcsán ugyanolyan tevékenységet kellett kifejtenie és ugyanolyan költségei merültek fel, mint a valóságos szerződések esetén - mutatott rá a Fővárosi Bíróság.
