Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A generális szabály szerint – törvényben meghatározott speciális eseteken kívül, ilyen például tudományos kiadvány küldése – tilos bármilyen vagyoni vagy más előny nyújtása, felajánlása vagy közvetítése a lobbizással megcélzott közhatalmi döntést meghozó szerv, annak tagja, illetve munkatársa részére. A jogalkotó szerint ugyanis korrupciós veszéllyel járna, ha a lobbista bármilyen előnyben is részesíthetné a döntéshozót. Megengedő szabályozás esetén megkérdőjelezhető lenne a döntéshozó objektivitása, ezért eme rendelkezés az esélyegyenlőséget is szolgálja, kizárva azt, hogy a paragrafusok a tőkeerős csoportoknak kedvezzenek. A lobbista nem adhat vagy nem ajánlhat fel és nem közvetíthet a közhatalmi döntést hozó szerv vagy annak tagja, munkatársa részére semmilyen előnyt – emelte ki Lékó Zoltán. A jogszabály csak nagyon szűk körben teszi lehetővé, hogy a lobbista reprezentációs céllal adjon valamit ellenszolgáltatás nélkül – ajándékba – a lobbizással érintett szerv részére. Ennek értéke nem haladhatja meg a kötelező legkisebb munkabér egytizedét, és egy megbízáshoz kapcsolódóan legfeljebb egyszer lehet nyújtani.
A törvény lehetővé teszi, hogy a lobbista személyes kapcsolatfelvételt kezdeményezzen a közhatalmi döntést hozó szervvel, illetve annak képviselőjével. E szabályozás indoka, hogy a nézetek közvetlen ütköztetése olyan aspektusokra is ráirányíthatja a figyelmet, amelyek az írásbeli véleményezés kapcsán esetleg elsikkadnának. Ezekben az esetekben a megkeresett szerv, illetve képviselője köteles emlékeztetőt készíteni a megbeszélésről, amely röviden összefoglalja a találkozón elhangzottak lényegét.
A törvény előkészítése során szakmai nézetkülönbség alakult ki azon tekintetben, hogy minden egyes lobbistát kötelező-e legalább egy alkalommal személyesen meghallgatni. Akadtak olyan vélemények, miszerint meg kellene hagyni a döntéshozónak azon jogát, hogy eldöntse, a lobbista írásban eljuttatott véleményét kívánja-e személyes meghallgatáson kiegészíttetni, vagy sem.
Más szakemberek szerint a korrupció veszélyét csökkenti, ha a lehető legkevesebb helyen ad csak mérlegelési jogot a lobbizás célszemélyének. Ilyenkor – mérlegelés esetén – sérülhet a lobbisták közötti egyenlő bánásmód. Előfordulhat, hogy a döntéshozó nem tud mindenkit meghallgatni, és ebben az esetben a számára ismerős személyt vagy az ő álláspontjával azonos állásponton lévőt hallgatja csak meg.
Végül döntött az államigazgatás. Amíg ugyanis hozzávetőlegesen sem tudni, hogy hányan is szerepelnek majd a lobbisták nyilvántartásában, addig az állami hivatalok nem akarták azt a kockázatot felvállalni, hogy mindenkit, aki ezt igényli, kötelező legyen meghallgatniuk. A nyilvántartásba vétel ugyanis ingyenes, így megtörténhet, hogy olyan sokan jelentkeznek be egy-egy döntés előkészítésében való részvételre, hogy kötelező meghallgatásuk megbénítja az intézmény működését.
Ha a lobbista vagy más olyan személy, aki nem szerepel a lobbisták nyilvántartásában, nem a most említett szabályok figyelembevételével kísérli meg a kapcsolatfelvételt, vagy más módon szegi meg a jogszabály rendelkezéseit – például juttatást ajánl fel –, a megkeresett személy köteles erről vezetőjét írásban tájékoztatni és a kapcsolatfelvételre irányuló kérést elutasítani.
