Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ügy felperese egy autóbusznak a tulajdonosa, elsőrendű alperese az autóbusszal ütköző nyerges vontató tulajdonosa, a másodrendű alperes pedig az a biztosító, amelynél a nyerges vontató tulajdonosa kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással bírt.
Az ügy kapcsán a felperes azt állította, hogy a bekövetkezett kár és a nyerges vontató vezetőjének magatartása között ok-okozati összefüggés nem állapítható meg. Egészen pontosan: az útról felverődő kő a felperes autóbuszának fényszóróját és a szélvédő üvegét sértette meg. Az alperesek szerint tanúvallomások bizonyítják, a jármű károsodott részei eredetileg sem voltak sérülésmentesek, így kétségeik voltak a felperes javítási költségeinek mértékéről, hitelességéről, a kért összeget nem is fizették ki és a keresetlevél elutasítását kérték. Vitatták tehát a károkozás tényét, a bekövetkezett kár és a nyerges vontató vezetőjének magatartása közötti ok-okozati összefüggést. Az elsőfokú bíróság azonban egyetemlegesen kötelezte az alpereseket a javítás összege, a késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére. A tanúvallomások szerint úgy látta, a nyerges vontató okozta a kárt, és elutasította azon alperesi érvelést is, hogy a szélvédő sérülései később keletkeztek.
A döntés ellen a két alperes értelemszerűen fellebbezett. Szerintük a felperes nem tudta minden kétséget kizáró módon bizonyítani azt, hogy az elsőrendű alperes járműve okozta a kárt, s nem bizonyította az autóbusz korábbi sértetlen állapotát sem. Emellett vitatták a tanúvallomások, illetve az egyetemleges kötelezettség megalapozottságát is.
A másodfokú tanács úgy látta, a felperes kereseti kérelme bizonyítást nyert a perben. Ugyanakkor annyiban helybenhagyta a fellebbezést, hogy szerinte egyetemleges marasztalásnak nincs helye. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis, hogy az első- és másodrendű felperes között kötelező gépjármű-biztosításra vonatkozó szerződéses jogviszony áll fenn, így kettejük vonatkozásában az elsőrendű alperes felelőssége csupán másodlagos. Az egyetemlegesség kimondásának mellőzésével pedig, az 58/1991-es kormányrendelet alapján, a teljesítéssel a másodrendű alperesnek kell elöljárnia – mutatott rá a Fővárosi Bíróság.
