Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Országgyűlés 2006. február 13-én fogadta el a lobbitevékenységről szóló 2006. évi XLIX. törvényt, amelynek már az első paragrafusa deklarálja a célokat. Eszerint a jogszabály meghatározza a lobbitevékenység fogalmát, biztosítani kívánja annak nyilvánosságát, ennek érdekében pedig meghatározza a döntéshozó személyek, a lobbisták, a lobbiszervezetek kapcsolattartásának szabályait, valamint megállapítja a tevékenység alapvető előírásait.
Az egyik első, kötelezően felteendő kérdés: ki lehet lobbista. Lékó Zoltán szerint az a természetes személy, akit felvesznek a lobbisták Központi Igazságügyi Hivatalnál vezetett nyilvántartásába – vagyis cselekvőképes, büntetlen előéletű, felsőfokú végzettséggel rendelkezik, továbbá nem áll a lobbinyilvántartásból való törlés hatálya alatt – és lobbitevékenységet folytat. A lobbista lehet akár külföldi állampolgár is, viszont ehhez a külföldön szerzett felsőfokú végzettségét a magyar törvényeknek is el kell ismerniük.
A törvény meghatározza a lobbiszervezetek fogalmát is: ebben a kontextusban olyan jogi személyekről, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekről van szó, amelyeket felvettek a nyilvántartásba – a törvény tehát kétfajta nyilvántartás vezetését írja elő –, azaz szabályosan megalakultak, rendelkeznek lobbista taggal vagy alkalmazottal, továbbá nem állnak a lobbiszervezetek nyilvántartásából való törlés hatálya alatt és lobbitevékenységet folytatnak. (Magyarországon jelenleg tipikusan szakosodott tanácsadó cégekről, ügyvédi irodákról van szó.)
Maga a lobbitevékenység a közhatalmi döntés befolyásolását vagy érdekérvényesítést célzó minden olyan tevékenység vagy magatartás, amelyet megbízás alapján, üzletszerűen folytatnak. Ami a megbízásra vonatkozó rendelkezéseket illeti: azt a felek határozott vagy határozatlan időre köthetik, és szólhat egy vagy több ügy, illetve adott ügytípus tartós ellátására. A felek szabadon állapodhatnak meg a díjazásban, ami a megbízottat az ügy viteléért és nem az eredményes eljárásért illeti meg.
Fontos alapelv, hogy a lobbista, a lobbiszervezet kezdeményezheti a közhatalmi döntést meghozó szervnél, hogy legalább egy alkalommal személyesen is kifejthesse álláspontját az Országgyűlés kijelölt bizottsága, miniszterek, illetve helyi önkormányzati bizottság előtt – meghatározott időkeretben. Joga van személyes megbeszélést kezdeményezni országgyűlési, illetve önkormányzati képviselőknél.
Mivel a törvény egyik fő célja az átláthatóság, a lobbizással kapcsolatos adatok közérdekűeknek tekinthetők. A lobbistáknak negyedévenként jelentést kell írniuk arról, hogy milyen ügyben, kinek a megbízásából, milyen céllal, milyen eszközök igénybevételével, kinél jártak közben – az adatokat a nyilvántartást vezető Központi Igazságügyi Hivatal is közzéteszi. A döntéshozóknak pedig minden egyes megkeresésről emlékeztetőt kell írniuk, ahol feltüntetik a lobbistát, megbízóját, kapcsolatfelvételének célját.
Összességében: a lobbisták, lobbiszervezetek tevékenységéről készült jelentések nyilvánosságra kerülnek, hiszen azokat az adott honlapon digitális formában, bárki számára, azonosítás nélkül, ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni.
A lobbitörvény legfontosabb rendelkezései közé tartoznak az összeférhetetlenségi szabályok: országgyűlési képviselő, európai parlamenti képviselő, állami vezető, helyi önkormányzat vagy képviselő-testület, illetve valamely bizottságának tagja, polgármester, főpolgármester, valamint a megyei közgyűlés elnöke nem folytathat lobbitevékenységet.
Nem végezhet megbízás alapján, üzletszerűen érdekérvényesítést költségvetési szerv, annak vezetője, tisztségviselője, tagja, valamint a velük közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírói vagy ügyészségi, illetőleg hivatásos szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy. Ebbe a kategóriába tehát beletartoznak a köztisztviselők, a közalkalmazottak, az igazságszolgáltatásban dolgozók és a fegyveres szervek tagjai is.
Az összeférhetetlenségi szabályok kiterjednek azokra a gazdálkodó szervezetekre, azok tagjaira, vezetőire, felügyelőbizottságának tagjaira, amelyekben az állam többségi tulajdonosi részesedéssel rendelkezik. Az ilyen gazdálkodó szervezetek értelemszerűen egyrészt túlzott előnyhöz jutnának riválisaikkal szemben, másrészt el kell kerülni azt a helyzetet is, hogy az állam áttételesen ugyan, ám mégis önmagánál lobbizzon – emelte ki Lékó Zoltán.
Az a gazdálkodó szervezet, továbbá annak tagja, vezető tisztségviselője, valamint felügyelőbizottságának tagja, amelyben egy helyi önkormányzat rendelkezik többségi tulajdoni részesedéssel, nincsen eltiltva a lobbizástól, ám nem fejthet ki érdekérvényesítő tevékenységet a többségi tulajdonos helyi önkormányzatnál. A törvény pártok, köztestületek és tisztségviselőik számára is tiltja a lobbizást.
