Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A felperes ellen felszámolási eljárás indult. A felszámoló felszólította a felperessel jogvitában álló alperes költségvetési szervet, hogy azt az összeget, amit a felperestől végrehajtási eljárásban foglaltak le, fizesse be a végrehajtói letéti számlára. A kérdéses összeg ugyanis a felszámolási eljárás kezdő időpontja után folyt be és a felszámoló indoklása szerint ezt követően az adós vagyona felett kizárólag a felszámoló jogosult rendelkezni, a foglalás hatálya pedig megszűnik és végrehajtásnak nincs helye. A felszámolás alatt álló felperes kérte is a pénz visszafizetését az alperestől, jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek. A bíróság szerint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (3) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni.
A Cstv. 4. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától az adós gazdálkodó szervezet vagyona úgynevezett felszámolási vagyonná válik, amelyre vonatkozó jognyilatkozatot csak az adós felszámolója tehet. Az adós hitelezője pedig a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével tarthat igényt kielégítésre – mondta az elsőfok.
Az alperes fellebbezett, szerinte a felszámolás kezdő időpontja után befolyt összeg visszafizetésére – rá, az adott költségvetési szervre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően – nem köteles. A másodfokú bíróság megállapította: az alperes védekezése helytálló volt abban a körben, hogy a perbeli követelés jogerős adótartozásként került a birtokába, így arra eredetileg jogalappal rendelkezett, ám igényérvényesítése a Cstv. 38. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek bekövetkezte folytán akadályba ütközött.
A felszámolás kezdő időpontjában a tartozás ugyanis még nem folyt be, ezért a befolyt összeget a felszámolónak kellett volna átadni. A felszámolás kezdő időpontja tehát egy olyan objektív határidő, amelytől hitelezői követelések kielégítésére kizárólag a cstv. speciális szabályait kell alkalmazni, függetlenül attól is, hogy ezen időpontról a felek mikor szereztek tudomást – mutatott rá a Fővárosi Bíróság.
