Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A felperes mint vállalkozó és az alperes mint megrendelő között vállalkozási szerződés jött létre épületkivitelezési munkákra. A felperes kibocsátotta a számlát, az alperes azonban csak a számla összegének mintegy huszonöt százalékát fizette ki, mondván: a hibák miatt nem fizette ki a teljes összeget, ezért azok kijavítására kérte partnerét. A felperes időközben felszámolás alá került.
A felszámoló túlzottnak tartotta a vállalkozói díj hetvenöt százalékának visszatartását, valamennyi korrekciót azonban elismert, és ezzel csökkentette igényét. Az alperes egyébként az általa hivatkozott munkák kijavítását mással végeztette el. A bíróságon felperes a pénzét, alperes a kereset elutasítását kérte, és a mással elvégeztetett munka költségeinek megtérítését követelte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest a tőke, kamatai és a felmerült perköltség megfizetésére. Szerinte az alperes beszámítási kifogása és szavatossági kifogása alaptalan. A felperes igazolta, hogy a felek között milyen tartalommal jött létre a vállalkozási szerződés és hogy az alperesnek milyen összegű vállalkozói díjat kellett volna megfizetnie. Ezt összegszerűségében az alperes sem vitatta.
A levelezésből megállapítható, hogy felperes a szavatossági igényt részben elismerte, amelyet követelésében nem is érvényesített. Az alperes ráadásul szavatossági igényét nem jelentette be nyilvántartásba vétel céljából a felszámolónak, illetve a felszámoló eljárásának jogszerűségét sem vitatta a felszámolást elrendelő bíróság előtt – mutatott rá a bíróság.
Az alperes fellebbezése szerint azonban szavatossági igénye érvényesítése iránti szándékát a felszámoló felé többször jelezte. Továbbá: a szavatossági igény nem azonos a polgári jogi értelemben vett követeléssel, amelyet a felszámolási eljárásban kell bejelenteni a felszámolónak, és a felszámolónak nyilvántartásba kell vennie – mondta. Az általa érvényesített szavatossági igény nem pénzkövetelés, mert a felszámolás alatt álló cégtől a hibák kijavítását igényelte, és nincs olyan pénzkövetelése, amelyet a felszámolási eljárásban a felszámoló felé hitelezői igényként be kellett volna jelentenie.
Ám a bíróság másodfokon is a felperes érveit fogadta el. Szerinte helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a felek között létrejött vállalkozási szerződés felperes általi teljesítését, és helyesen állapította meg szintén – a törvényi feltételek közül – az alperes hitelezői pozíciójának hiányát, így nem tévedett a beszámítási kifogás érdemi vizsgálatának mellőzésekor.
Az alperes szavatossági igényét – követelése felszámolási eljárásban történő nyilvántartásba vétele esetén – a felszámolást elrendelő bíróság előtt érvényesíthette volna. A felszámolási eljárásban hitelezőként történő regisztrálása esetén – a Cstv. 38. § (3) bekezdése értelmében – a felperes által indított perben beszámítási kifogása érdemi elbírálásra kerülhetett volna – mutatott rá a Fővárosi Bíróság.
