Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Megtörténik, egyes gazdasági társaságok kirívóan alacsony árat ígérnek ajánlatukban, vagy a szerződés egyéb pontjaiban vállalnak irreális feltételeket. Korábban (NAPI Gazdaság, 2006. augusztus 8., 13. oldal) már foglalkoztunk e „jelenséggel” mint érvénytelenségi okkal, most azt járjuk körül, hogy milyen lehetőségei vannak a pályázat kiírójának.
A magyar jog szerint a fenti esetben az ajánlatkérő köteles írásos indoklást kérni az általa lényegesnek tartott ajánlati elemekre vonatkozó adatokról. Majd az indoklás és a rendelkezésre álló iratok alapján meggyőződik az ajánlati elemek valós helyzetéről. Ezen túl figyelembe veheti az olyan objektív indoklást is, amely különösen a gyártási folyamat, az építési beruházás, illetőleg a szolgáltatásnyújtás módszerének gazdaságosságára vagy a választott műszaki megoldásra vonatkozik.
Ha igazságosak akarunk lenni, megtörténhet az is, hogy az első ránézésre kirívóan alacsonynak tűnő ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlat utóbb mégiscsak megalapozottnak bizonyul. Ehhez azonban a „mézesmadzag elhúzásával” alaptalanul vagy megalapozottan „gyanúsított” pályázónak hitelt érdemlően kell bizonyítania, miszerint számára a teljesítés körülményei előnyösek.
A rosszabbik eset: az ajánlatkérő nem tartja elfogadhatónak az indoklást, ebben az esetben érvénytelenné kell nyilvánítania az ajánlatot. Hasonló jogi lépések megtételére köteles akkor is, ha az ajánlatnak a bírálati részszempontok szerinti valamelyik tartalmi eleme lehetetlennek vagy túlzottan magas, illetőleg alacsony mértékűnek, esetleg kirívóan aránytalannak értékelt kötelezettségvállalást tartalmaz. (Figyelem, az érvénytelenítő döntésről nem csupán a pályázót, hanem a Közbeszerzések Tanácsát is értesíteni kell!)
A közbeszerzési törvénybe beépített ezen jogintézmények egyaránt azt a célt szolgálják, hogy egyetlen gazdálkodó szervezet se juthasson tisztességtelen előnyhöz azáltal, hogy irreálisan alacsony ellenszolgáltatást vállalva igyekszik háttérbe szorítani versenytársait. A szabályok arra szolgálnak, hogy az eljárás ne silányodjék az ajánlatkérők olyan versenyévé, amelyben a résztvevők a valóságtól elrugaszkodva „alullicitálják” egymást, és ahol csupán utolsó szempontként jelenik meg a tényleges megvalósítás. Ha a jogalkotó ennek a tendenciának nem szabna gátat, az eljárások számottevő hányada végződne úgy, hogy a szerződés ténylegesen teljesíthetetlenné válna.
A jelenlegi szabályok életbelépése előtt többször előfordult például, hogy valamely gazdálkodó szervezet irreális ajánlat benyújtása révén lett nyertese az eljárásnak, a teljesítés szakaszában pedig kénytelen volt az árak – szépen megfogalmazva – „felzárkóztatása” céljából a szerződés módosítását kezdeményezni. Gyakran megtörtént az is, hogy egyes cégek irreálisan hosszú időtartamú jótállás vállalása révén igyekeztek tisztességtelen versenyelőnyhöz jutni. Mindez viszont csak kiüresítette, létjogától fosztotta meg a közbeszerzés jogintézményét.
Praktikus kérdésként merülhet fel a cégvezetőkben, hogy akkor az ajánlat pontosan milyen esetekben is minősül kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmazónak? Erre a válasz kizárólag a gyakorlat és a szakmai szokások által kialakított pontos viszonyszámok segítségével bírálható el. Aprólékosan körül kell járni – és ez nemegyszer már a jogorvoslati eljárásban történik, amikor a vélt vagy valós sérelmet „szenvedett” kandidátus protestál a döntés ellen –, hogy az ellenszolgáltatás a realitás határain túlterjeszkedve minősül-e kirívóan alacsonynak, avagy valóban csupán kedvező feltételek egybeesése miatt volt módja az ajánlattevőnek a gyanút ébresztő megoldást választani. Ebben a körben a jogalkalmazásnak és a joggyakorlatnak – erre utalnak lapunk bírósági tárgyalásokon szerzett tapasztalatai – még egységesednie kell.
