Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A felperes és a perben nem álló magánszemély szerződést kötöttek: a magánszemély autót vásárolt, a felperes pedig közel 2 millió forint hitelt nyújtott. A szerződés annak rendje-módja szerint kikötötte, hogy a felperes jogosult azonnali hatállyal felmondani a megállapodást abban az esetben, ha az adós részben vagy egészben nem teljesíti a kölcsönszerződés őt terhelő összes feltételét. A felperest biztosítékként vételi jog illette meg a gépjárművön.
Olvasóink már sejthetik az események menetét: a magánszemély nem tett eleget részletfizetési kötelezettségének, a felperes felmondta a kölcsönszerződést és egyben gyakorolta a vételi jogot. A bírósági végrehajtó lefoglalta az autót, a felperes azt birtokba vette. Ám a négykerekűn még foglalás volt, a felperes pedig kérte a bíróságtól ennek feloldását, mondván, a vételi jog gyakorlásával tulajdonába került az ingóság.
Itt kapott szerepet az ügy alperese, maga a bírósági végrehajtó. Szerinte a Ptk. 117. § (2) bekezdése szerint a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Nem vitatta, a felperesnek valóban érvényes jogcíme volt a tulajdonszerzésre, ám a foglalás időpontjáig a jármű nem került felperesünk birtokába, így azon tulajdonjogot nem szerezhetett, birtokba csak a végrehajtói intézkedést követően lépett, így az már tulajdonjog-változással nem járhatott.
Az elsőfokú bíróság feloldotta a foglalást, indokai szerint mind a felperes és az adós magánszemély közti kontraktus, mind a Ptk. 365. § (1) bekezdése szerint az adósnak kötelezettsége keletkezett a gépjárműnek a felperes birtokba adására, a felperesnek pedig jogosultsága keletkezett a birtokba bocsátás követelésére. Azon tény, hogy az adós nem teljesítette a kötelezettségét, nem hozhatja hátrányosabb helyzetbe a felperest, akinek a foglalás időpontjában az autó már tulajdonát képezte – mutatott rá az elsőfokú fórum.
Az alperes ellenvéleményt fejtett ki fellebbezésében: szerinte önmagában a vételi jog gyakorlása a dolog tényleges átadása nélkül nem eredményezi a tulajdonjog megszerzését. Azt követően pedig, hogy lefoglalta a gépjárművet, azon elidegenítési és terhelési tilalom állt fenn.
A jogerős ítélet szerint a felperes nem szerzett tulajdonjogot a gépjárművön. Az ingó dolog átruházásához ugyanis az érvényes jogcímen felül a dolog birtokba adása is szükséges, miként azt a Ptk. említett 117. § (2) bekezdése előírja, és amelytől eltérni nem lehet. A tulajdonjog átszállásához a Ptk. 375. § (1) bekezdésében szabályozott vételi jog gyakorlásakor is szükséges a birtokba lépés. Mindezek alapján a felperesnek a perbeli gépjárművön a foglalás időpontjában nem állt fenn tulajdonjoga.
A másodfok ugyanakkor azt is kiemelte: a szerződés alapján a felperesnek kötelmi igénye keletkezett arra, hogy az adós a gépkocsit átadja, és ezzel az adós rendelkezési joga megszűnt az autó felett. Ennek alapján az adós a végrehajtás időpontjában a vitatott járművel már nem rendelkezett, ezért az nem tartozott a végrehajtható vagyon körébe. Mindezek alapján a felperesnek az érvényes adásvételi szerződésen alapuló kötelmi igénye megelőzi az alperes végrehajtási jogát, így a végrehajtás akadályát képezi, ezért a négykerekű másodfokon is feloldatott a foglalásból és visszakerült a felpereshez.
