Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyarországon összesen – beleértve a végrehajtókat, helyetteseiket, a végrehajtójelölteket, az adminisztrátorokat – mintegy ezerkétszázan foglalkoznak bírósági végrehajtási ügyekkel, amelyek a paragrafusok előírásainak megfelelően jogerős bírói ítélet vagy bírósági fizetési meghagyás kibocsátása után indulhatnak el – tudtuk meg Császti Ferenctől, Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara ügyvezető alelnökétől. Az elmúlt években lehetőség nyílt arra, hogy az adó- és illetéktartozásokból eredő követelések behajtására is megbízást adjanak önálló bírósági végrehajtóknak. Az ilyen köztartozások behajtására mintegy negyvenezer ügy indult a múlt évben. Az önálló bírósági végrehajtói szervezet ilyen módon jelentős szerepet kapott a köztartozások behajtásában. Tipikus a gyermektartásdíj, a banki és közüzemi tartozás behajtása miatt indult eljárás, sok végrehajtást kérnek a mobiltelefon-szolgáltatók.
Az ügyfelek néhány esetben a végrehajtási eljárások lassúságát sérelmezik, és hogy keserűbb legyen a bürökpohár, a végrehajtás költségeit már nem az államnak, hanem minden esetben a végrehajtást kérőnek kell megelőlegeznie, amelyet utóbb ráterhelnek az adósra. Ha nincs mit végrehajtani, akkor elveszhet ez a pénz (is).
A relatív lassúság oka, hogy a végrehajtónak rengeteg adatot kell begyűjtenie, ami igen időigényes. A hivatalos szervek például az adós születési idején és anyja nevén kívül következetesen ragaszkodnak a személyi szám megadásához is, miközben ez az adat nem áll rendelkezésre, hiszen a végrehajtási törvény nem teszi kötelezővé annak szolgáltatását. Sokan úgy próbálják meg lassítani az eljárást, hogy alaptalan végrehajtási kifogásokat nyújtanak be a bíróságnak, azonban kevesen tudják, hogy ez általában nem halasztó hatályú. Természetesen előfordul, hogy a kifogás elbírálása során a végrehajtást a bíróság a jogerős döntésig felfüggeszti. Sokan még azt is bevallják a végrehajtónak, ki tudnák fizetni az adósságot, ám addig húzzák, amíg lehet – csak nehogy jól érezze magát a végrehajtást kérő, ennek „érdekében” inkább vállalják a pluszköltségeket.
Ugyanakkor az a tapasztalat – mutatott rá Császti Ferenc –, hogy legkésőbb az árverés lefolytatása előtt a végrehajtás alá vont személyek, akik között cégek is akadnak, elgondolkodnak, és nem kockáztatják ingatlanukat, ingóságaikat, hanem pénzt kerítenek valahonnan és kifizetik adósságaikat.
A végrehajtóknál kevesen ismerik jobban az illetékességi területükön lakók életkörülményeit. Naponta több kiszállást végeznek: a legszegényebbekhez és leggazdagabbakhoz, a külföldön dolgozó üzletembertől a sarki kocsma törzsvendégéig, akin az elvált feleség hónapok óta hiába próbálja behajtatni a tartásdíjat. A végrehajtó a szomszédoktól pontosan értesül „ügyfele” életvezetési szokásairól, párkapcsolatairól, és pontosan tudja, hogy a bíróságok, önkormányzatok, cégek, magánszemélyek vélekedésével ellentétben valójában melyik címen érhető el a végrehajtás alá vont személy.
