Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az első- és másodrendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek közel négymillió forintot és annak járulékait. Döntése szerint az alpereseket – mint a végelszámolását követően a cégjegyzékből törölt H. bt. beltagjait – a megszűnt társaság tartozásáért a gt. 56. § (1) bekezdése és 90. §-a alapján korlátlan és egyetemleges felelősség terheli.
Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében a másodrendű alperes nyújtott be fellebbezést. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróság nem tartalma szerint értékelte a felperes végelszámolási eljárásban tett – és utóbb vitássá már nem tehető – nyilatkozatát. A felperes a végelszámolóhoz címzett levelében kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy „...hitelezői igényt nem nyújtunk be, a cégnek lejárt esedékességű tartozása társaságunk felé nincs”. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget: nem adta indokát annak, hogy milyen okból nem tekintette a fenti jognyilatkozatot joglemondásnak, és arra sem tért ki, hogy miért nem adott helyt az alperes bizonyítási indítványának.
A másodfok alaposnak találta a fellebbezést, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A per adatai szerint az 1999. szeptember 30. napjától végelszámolás alá került betéti társaságot a cégbíróság 2000. május 11. napján törölte a cégjegyzékből. A felperes a végelszámolás közzétételét követően a jelen perben érvényesített követelés tekintetében hitelezői igényt nem jelentett be, 2000. február 4-én kelt, a végelszámolóhoz címzett levelében – már a peres eljárás időtartama alatt – úgy nyilatkozott, hogy hitelezői igényt nem nyújt be.
Fentiekből következően a megszűnés időpontjában a felperesnek a betéti társasággal szemben a végelszámolási eljárásban érvényesített követelése nem volt. A végelszámolás tartama alatt történő perindítás a hitelezői igénybejelentést nem pótolja, mivel a végelszámolónak nem az általa ismert, hanem a végelszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényeket kell számon tartania. A betéti társaság megszüntetésére vezető végelszámolási eljárás anélkül fejeződött be, hogy a felperes ennek keretében igényét érvényesíteni kívánta volna. Ilyen peradatok mellett a társasággal szemben megszűnése időpontjában érvényesíthető követelése fennállására a felperes kellő alappal nem hivatkozhat – mutatott rá a másodfok.
A betéti társaság fennállása alatt a beltagok korlátlan és egyetemleges felelőssége mögöttes, amely felelősség csak a társaság fennállása alatt érvényesített követelésekre vonatkozik. Ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, a beltag fenti mögöttes felelőssége helyébe önálló és feltétlen helytállási kötelezettsége lép. Ezen helytállási kötelezettség viszont a gt. 55. § (2) bekezdése értelmében csak akkor áll fenn, ha a követelés a társasággal szemben megszűnése időpontjában érvényesíthető.
Mindezekből az következik, hogy a beltaggal szemben nem érvényesíthető olyan követelés, amelyet a betéti társaság megszüntetésére vezető eljárásban – függetlenül attól, hogy végelszámolási vagy felszámolási eljárásról van-e szó – a társasággal szemben nem érvényesítettek. Ha a hitelezői igénybejelentés az adott követelésre nem történt meg, a társaság megszűnésével e követelés elenyészett. Amennyiben a társasággal szemben elmulasztották érvényesíteni a követelést, a volt beltag helytállási kötelezettségéről már nem beszélhetünk. Mindezekre tekintettel a felperes megalapozatlan keresetét el kellett utasítani – hangzott a jogerős ítélet.
