A hagyatéki eljárásról a magyar jog a következő definíciót közli: a vonatkozó jogszabályokban pontosan meghatározott és körülírt nem peres eljárás, amely az örökhagyó halálának bekövetkeztével rendezi a hagyaték sorsát úgy, hogy megállapítja az öröklési rendet. Vagy, az újabb definíció szerint: a hagyaték az örökhagyónak az a vagyona, amely halálakor az örökösökre száll. Olvasóink gondolhatják, a valóságban a hagyaték átadása nem ilyen egyszerű, és ebben próbál segíteni az a kiadvány, amely – pótolva a szakirodalomban is jelentkező hiátust – a hagyatéki eljárás logikáját követő rendben veszi sorra az ismereteket, minden egyes esetben az irányadó bírósági határozatok csatolásával.
A mintegy negyven évet felölelő döntések sorszámozása, a lényegüket kiemelő címmondat, a jogszabályváltozásokra történő figyelemfelhívás, az eljárás főbb stádiumait követő tartalomjegyzék és a tárgymutató a könyv erényei, amelyek megkönnyítik a terjedelmes anyagban történő olvasói eligazodást.
A hagyatéki eljárásra egyébként az a közjegyző illetékes – ebben a sorrendben –, akinek a működési területén:
az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye volt;
a halál bekövetkezett (ha nem volt belföldi lakóhely);
továbbá a hagyatéki vagyon található (ha az örökhagyónak nem volt belföldi lakóhelye, és ismeretlen helyen vagy külföldön halt meg).
Ha a fentiek alapján több közjegyző illetékes, az eljárásra az jogosult, akinél korábban indult meg az eljárás. (A következő hetekben a Magyar Országos Közjegyzői Kamara segítségével sorozatot indítunk, amelyekben főleg azt vizsgáljuk, hogy az örökhagyó után maradó cégek, részvények, üzletrészek, ingatlanok esetében mire számíthatnak az örökösök.)
