Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A gazdasági élet diktálta elvárások okán az Országgyűlés 1994-ben alkotott jogszabályt a választott bíráskodásról (1994. évi LXXI. törvény). Az egyik ilyen elvárás a viták minél előbbi rendezése, hiszen a rendes bíróságok előtt folyó ügyek időveszteséget jelenthetnek – és adott esetben a csalárd alperesnek „esélyt” adhatnak vagyona kimentésére. (Ám még a jóhiszemű adós esetében is jöhet egy kedvezőtlen üzleti év.)
A gyorsaságot szolgálja, hogy a választott bírósági eljárás kötetlenebb a rendes bírósági eljárásoknál, azaz a döntéshozóknak több lehetőségük van az eljárás felgyorsítására.
További előny: a választott bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye, így az ügyből nem lesz „tengeri kígyó”, amely három bírói fórumot is megjár, akár egymással is ellentétes határozatokat eredményezve. Az is érv lehet, hogy a választott bírák esetében jobban érvényesülhet az úgynevezett speciális szakértelem, hiszen a névjegyzékek összeállításakor egy-egy téma elismert tekintélyei kapnak bizalmat.
A főszabály szerint a választott bíróság eljáró tanácsa vagy bírája hat hónapon belül köteles érdemi döntést hozni. Az eljárás átlagos időtartama egyébként három hónap, ám mód van a sürgősségi eljárásra is, ez harminc napon belüli tárgyalást, hatvan napon belüli jogerős ítéletet jelent. Tegyük hozzá: amennyiben az ügyben bonyolult, úgynevezett összetett szakértői bizonyítás szükséges, a választott bírósági eljárás időtartama is megugorhat.
A választott bírósági eljárás során hozott ítélet jogereje megegyezik a rendes bíróságok ítéletének jogerejével, vagyis ugyanúgy végrehajthatók. A választott bírósági ítéletek érvénytelenítésére csak a törvény által meghatározott szűk körben, a paragrafusok által precízen felsorolt eljárási jogsértés eseteiben kerülhet sor.
