Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
ä Drávucz Péter
A peres felek adásvételi szerződése szerint a felperes eladta a tulajdonát képező ingatlant, valamint a szerződés mellékletében felsorolt állatállományt. A szerződés szerint a vevő az ingatlant és az állatállományt megtekintett állapotban vette meg, alperes fizetett, a felperes birtokba adott.
Ám mégsem ilyen egyszerűen zárult a megállapodás, később a felperes terményszállító szalagot, csigát, traktort, kotrógépet, szippantót, pótkocsit kért az alperestől. Elmondta: ezeket az ingóságokat a szerződés megkötésekor az ingatlanon hagyta, mivel az alperessel úgy állapodott meg, hogy az ingóságokról később kötnek kontraktust. Ám ez nem jött létre, s ezért most kéri a javakat. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mondván: meg kell nézni az adásvételi szerződést, ebben az szerepel, hogy az ingatlant megtekintett állapotban, annak összes tartozékaival és állataival együtt vásárolta meg.
Az első fok a felperes javára döntött, kötelezte az alperest a kért vagyontárgyak visszaadására. Úgy látta: a polgári törvénykönyv alapján ha a szerződést ingatlanra kötik, a mezőgazdasági felszerelés és a jószág külön megállapodás hiányában nem tárgya az adásvételnek. A meghallgatott tanúk is azt állították: az ingatlanon található gépek és berendezések nem képezték a szerződés tárgyát.
Az alperes értelemszerűen fellebbezett, állította, az állatok ellátásához, a telep karbantartásához szükséges eszközök a telepen maradtak, és azokon ő tulajdonjogot szerzett. Noha a szerződés tényszerűen nem rendelkezett a gépek és berendezések tulajdonjogáról, ám ezek a telep átadásával rá szálltak át. Ráadásul a felperesnek egyedileg is azonosítani kellett volna, hogy pontosan milyen típusú, milyen gyári vagy egyéb megjelölésű eszközök kiadását kéri, mivel – és itt újabb csavar történt az ügyben – az ítéletben megjelölt eszközök tömeggyártásúak, és az alperes több ilyen eszközzel is rendelkezik. Ezért az ítélet végrehajtása során a végrehajtó nem tudja kiválasztani, hogy pontosan mely tárgyakat kell az alperesnek kiadni, így a döntés végrehajthatatlan.
A másodfokon eljáró tanács megalapozottnak ítélte a fellebbezést. A felperes valóban nem határozta meg keresetlevelében egyedi azonosításra alkalmas módon a kiadni kért ingóságokat. A keresetlevél hiányos volt, a felperest pedig fel kellett volna hívni a pontosításra, ezért a másodfok új eljárást rendelt el, hiszen az elsőfokú ítéletben megjelölt ingóságok alkalmatlanok a beazonosításra. Abban viszont mindkét bíróság egyetértett, hogy a felek közti adásvételi szerződés nem terjedt ki az ingóságokra. Az alperesnek ugyanis azt kellett volna bizonyítania, hogy a szerződés hatálya a mezőgazdasági felszerelésre is kiterjedt, ám ez nem történt meg.
Mi lehet a megoldás? A másodfok szerint bizonyítást kell lefolytatni arra nézve, hogy az ingóságok valóban a felperes tulajdonát képezik-e – hiszen ezt vitatta az alperes. Amennyiben igazolást nyer a felperes tulajdonjoga, mivel a szerződés nem terjedt ki a felperes keresetében megjelölt ingóságokra, az alperes köteles azokat kiadni.
Ám a felperesnek még ekkor is van kötelessége: eszköznyilvántartása, könyvelési adatai alapján pontosan jelölnie kell az ingóságokat, különös tekintettel a gépjárművekre, forgalmi engedély, alvázszám, rendszám szerint. Az egyéb ingóságokat pedig szín, forma, méret alapján, akár a tanúk ismételt meghallgatásával vagy helyszíni szemle tartásával beazonosításra alkalmas módon meg kell határozni – a bizonyítási teher a felperesé, mutatott rá a bíróság.
