A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (kbt.) egyértelműen meghatározza, hogy a közbeszerzés tárgya árubeszerzés, építési beruházás, építési koncesszió, szolgáltatás megrendelése, valamint szolgáltatási koncesszió lehet.
Az árubeszerzés olyan visszterhes szerződés, amelynek tárgya forgalomképes és birtokba vehető ingó dolog tulajdonjogának vagy használatára, illetve hasznosítására vonatkozó jognak – vételi joggal vagy anélkül történő – megszerzése az ajánlatkérő részéről. Az árubeszerzés a magyar jog szerint magában foglalja a beállítást és az üzembe helyezést is. (A gyakorlat nem egységes abban a kérdésben, hogy az egyes utalványok beszerzése árubeszerzésnek vagy a szolgáltatás megrendelésének minősül-e, mindkét kategóriába besorolható.) Szintén kérdéses volt korábban (mára már egyértelművé vált), hogy az építési beruházás kategóriájába tartozik mind a felújítás, mind pedig a korszerűsítés. Az építési beruházások esetében a gyakorlat arra is rámutatott már, hogy a cégek számára nagyon fontos kérdés a műszaki leírásra, a műszaki dokumentációra vonatkozó szabályozás.
A magyar törvény az ajánlatkérő kötelezettségévé teszi azt, hogy az ajánlati felhívásban vagy dokumentációban adja meg a közbeszerzés tárgyára vonatkozó közbeszerzési műszaki leírást – a közösségi joggal összeegyeztethető kötelező műszaki szabályok sérelme nélkül –, amelyet az európai szabványokra, európai műszaki tanúsítványokra vagy közös műszaki leírásokra hivatkozással kell meghatározni.
Bár a dokumentáció kidolgozása az ajánlatkérő feladata, tartalmának ismerete mégis szükséges az ajánlattevők számára is, mert tudniuk kell azt, hogy megfelelő dokumentumokat bocsátott-e rendelkezésükre a kiíró. Szólni kell arról is, hogy építési koncesszió esetében – az építési beruházáshoz képest – speciális szabályok érvényesek, mégpedig a bírálati szempontok meghatározása vonatkozásában. Építési koncesszió esetén ugyanis annak a szempontnak kell kizárólagosan érvényesülnie, hogy csak az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztására van mód.
Ami a dokumentációra vonatkozó tudnivalókat illeti: az ajánlatkérő dokumentációt köteles készíteni, amely egyebek mellett tartalmazza a részletes szerződési feltételeket vagy a szerződéstervezetet. Építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetén az ajánlatkérő köteles a dokumentációban megadni azoknak a szervezeteknek (hatóságoknak) a nevét és címét (elérhetőségét), amelyektől az ajánlattevő megfelelő tájékoztatást kaphat a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó azon kötelezettségekről, amelyeknek a teljesítés helyén és a szerződés teljesítése során meg kell felelni. (Az ajánlatkérő a felhívásban előírhatja azt is, hogy a dokumentáció megvásárlása vagy átvétele az eljárásban való részvétel feltétele.)
Az ajánlattevőknek arra is lehetőségük van, hogy kérhessék a dokumentáció megküldését, azaz nem kell feltétlenül személyesen megjelenniük az ajánlatkérőnél. Ebben az esetben az ajánlatkérő vagy az általa meghatározott szervezet a kérelem kézhezvételétől számított két munkanapon belül köteles ennek eleget tenni – feltéve, hogy ésszerű időben kérték, illetőleg annak ellenértékét megfizették.
A cégek sokszor a következőt mondják: a dokumentáció ellenértékének nagyságát a gyakorlatban sokszor kérdésessé teszik az ajánlatkérők. A kbt. szakaszai szerint a dokumentáció ellenértékét az annak előállításával és az ajánlattevők részére történő rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban a közbeszerzési eljárásra tekintettel felmerült költséget alapul véve kell megállapítani.
Amennyiben az ajánlattevő megítélése szerint a dokumentációért kért ellenérték a fenti rendelkezéshez képest eltúlzott, úgy lehetősége van arra, hogy jogorvoslati fórumhoz – döntőbizottsághoz – forduljon.
