Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A szindikált hitel olyan nagyhitel, mely nyújtásának kockázatát egy bank nem tudja vagy nem akarja felvállalni, ezért a hitel nyújtására egy bankokból álló konzorciumot, szindikátust szervez. Így bár egy hitelszerződés jön létre, az adóssal szemben több hitelnyújtó áll, megosztva a terheket és a kockázatot.
A banki piac lényege, hogy a bankok kockázatokat vásárolnak, illetve azzal kereskednek egymás között. A jobb, illetve nagyobb bankok jobb kockázatokhoz jutnak – érthető okokból például sikerrel kecsegtetőbb a Molt hitelezni, mint egy kevésbé sikeres vállalatot.
Ugyanakkor a kockázatok kezelésének egyik legjobb módja azok diverzifikálása. Ezt a szabályozók is előírják a bankoknak (lásd a nagykockázatok vállalásának korlátait). Így a bankok érdekeltek abban, hogy az egyes nagyobb kockázattal járó, vagy egyszerűen csak nagy összegű kitettségeiket „továbbosszák”. A kisebb bankok szempontjából ez azért előnyös, mert így olyan kockázatokhoz jutnak, melyeket a maguk erejéből közvetlenül sohasem tudnának megszerezni.
A folyamatot általában az adott vállalat „relationship” bankja vagy bankjai kezdeményezik, a szindikálás során ők abban érdekeltek, hogy részesedésüket a hitelben az előre megállapodott szintre vigyék le, illetve túljegyzést érjenek el. A csupán néhány bankból álló szindikátust „klubnak” nevezzük. Nem ritkák a több száz bankból álló szindikátusok sem. A legnagyobb összegű ilyen hitelek több milliárd eurót vagy dollárt is kitehetnek.
Felmerül a kérdés, hogy gazdasági társaságok esetében, melyek a szindikált hitel előnyei. Hiszen azt mondják, Magyarországon nagy volumenű hiteleket leggyorsabban és leghatékonyabban a szindikált hitelek piacán lehet felvenni. Ez így is van, azzal a megjegyzéssel, hogy végső soron a vállalatnak mindegy, hogy egy vagy több banktól kapja a pénzt. Sőt, a szindikált hitel a szervezői és ügynöki díjak miatt még drágább is lehet, mint egy bilaterális hitel, ám sokszor a hitel méretét figyelembe véve a bilaterális hitel a bank szempontjából nem realitás.
A paragrafusok szellemében lebonyolított tranzakciók során rendkívül sok mindenre kell odafigyelni. A bankok kockázatvállalási és tőkeszerkezeti limitjeiről már beszéltünk. A hitelszerződés maga szigorú feltételrendszerrel működik, nagyon jól kell ismerni a nemzetközi szokványokat.
Szindikált hiteleknél már elengedhetetlen a külső jogi tanácsadó szerepvállalása, hiszen a bankok nem szoktak szerződést kötni egy másik bank belső jogtanácsosa által készített tervezet alapján, külső jogi véleményre van szükségük. Szintén nagyon bonyolultak a bankok egymás közötti viszonyait szabályozó rendelkezések. Ilyen szerződésekben a bankok gyűlései körülbelül úgy működnek, mint egy taggyűlés vagy közgyűlés.
Vagyis a bankok bizonyos kérdésekben – és ez az általános gyakorlat – a szavazatok kétharmadával döntenek, míg néhány kivételes esetben – ilyen például biztosíték kiengedése vagy egy banknak járó összeg csökkentése – valamennyi bank egyetértésére szükség van. Nehéz helyzet adódhat például egy banknak akkor, ha a saját szabályzatai vagy belső döntéshozatala alapján már szerződésszegést állapítana meg, ám csak egy szavazatot képvisel a bankok gyűlésén, így nem tehet semmit.
Nagyon oda kell figyelni arra is, hogy a biztosíték milyen jogi konstrukció keretében kerül kikötésre a bankok javára. A leggyakrabban a bankok biztosítéki ügynököt jelölnek ki maguk közül, aki ellátja a bankok javára kikötött biztosíték adminisztrációját. Többféle elmélet, illetve gyakorlati megoldás létezik erre a problémára, amelyet a jogászok a szindikált hitelezés egyik legizgalmasabb kérdésének tekintenek. A probléma lényege az, hogy a biztosíték járulékos jellegű egy pénzben meghatározható követeléshez képest. Így át kell hidalni azt a nehézséget például, hogy mi történik akkor, amikor a szindikálás során még abban a stádiumban ruházzák át a hitelkereteket, amikor a kölcsön nem kerül folyósításra, azaz a követelés a szó szoros értelmében még nem létezik.
