Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A gyártók visszavételi, begyűjtési, hasznosítási és ártalmatlanítási kötelezettségét az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló 264/2004. kormányrendelet határozza meg. Különbséget tesz a háztartási és a nem háztartási berendezések, történelmi és nem történelmi hulladékok között (utóbbi tekintetében magyarázattal tartozunk: történelmi hulladék a 2005. augusztus 13. napját megelőzően gyártott elektromos berendezésből származó hulladék).
A gyártó köteles az általa forgalomba hozott elektromos berendezésből származó hulladékot, a háztartási berendezésből származó történelmi hulladékot, valamint az új, azonos vagy azonos funkciójú termékkel helyettesített, nem háztartási berendezésből származó történelmi hulladékot visszavenni. Például: háztartási gépeket, régi számítógépeket, telefonokat, szórakoztatóelektronikai cikkeket, játékokat. Ugyanakkor megtagadhatja az elektromos berendezés visszavételét, amennyiben a visszavételi, a begyűjtési és hasznosítási kötelezettség teljesítése az emberi egészségre, illetve a környezetre súlyos veszélyt jelenthet.
A visszavételért a gyártó a kereskedőtől, illetve a fogyasztótól nem kérhet ellenértéket, ám a visszavétel ösztönzése érdekében díjat fizethet a hulladék leadójának. Alapszabály: a visszavétellel és a hasznosítással járó költségeket az elektronikus berendezések gyártóinak kell fedezniük. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a vállalkozások döntő része egy koordináló szervezetnek fizet, amely ellátja ezt a feladatot. Az Európai Unió azt is megszabta tagállamainak, hogy az elektronikai hulladékot a disztribútorok költségmentesen vissza tudják juttatni a gyártóhoz; ugyanakkor ez nem érvényes a háztartásoktól az átvevőhelyekig történő szállítás kapcsán felmerülő költségekre.
A begyűjtési kötelezettséghez a jogszabályok úgynevezett begyűjtési és évről évre szigorodó visszagyűjtési és hasznosítási arányokat is meghatároznak. A tagállamoknak egyébként 2009-ig teljesíteniük kell azon uniós normát, amely szerint lakosonként évente legalább négy kilogramm elektromos és elektronikus hulladékot kötelező visszagyűjteni, ráadásul ennek legalább háromnegyedét újra is kell hasznosítani. A begyűjtött, ám nem hasznosított elektronikai hulladékot ártalmatlanítani kötelező. Ez szintén a gyártó felelőssége – a költségeket is ő viseli –, mindennek betartását az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség ellenőrzi, amely adott esetben hulladékgazdálkodási bírságot szab ki.
A gyártókat adatszolgáltatási kötelezettség is terheli: a főfelügyelőségnek minden év január 31-éig jelenteniük kell az előző évben forgalomba hozott elektromos berendezés mennyiségét, valamint a már megkezdett évben várható mennyiségét. Itt lényegében a tömeget és a darabszámot jelentik le.
A gyártót tájékoztatási kötelezettség is terheli, mégpedig a kereskedőt, illetve a fogyasztót kötelező „képbe hoznia” az elektromos berendezésre vonatkozó visszavételi és begyűjtési szabályokról. A 2005. augusztus 13-ától kezdődően gyártott elektromos berendezésen jól láthatóan, olvashatóan, letörölhetetlenül kell elhelyezni azt az ábrát, ami a szelektív gyűjtési kötelezettséget jelöli, valamint a gyártó azonosításra alkalmas megjelölését.
A fogyasztót pedig arról kell magyar nyelven tájékoztatni, hogy az elektromos berendezésből származó hulladékok milyen káros hatást gyakorolnak a környezetre abban az esetben, amennyiben azokat nem a vonatkozó környezetvédelmi előírásoknak megfelelően kezelik. A következő információkat kell még megosztaniuk a gyártóknak: az elektromos berendezés tartalmaz-e veszélyes hulladéknak minősülő alkatrészt, valamint elhelyezhető-e a települési szilárd hulladékokkal együtt.
