Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az adó alapja: a lakóingatlannak a luxusadótörvény előírásai szerint számított értéke. A számított érték meghatározásához a lakóingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat, a törvény mellékletében meghatározott forgalmi értékhatárok keretei között rendeletben állapítja meg lakóingatlan-fajtánként a típusingatlanra vonatkozó települési átlagértékeket.
Az adóztatás nem az ingatlan pontos forgalmi (piaci) értékének meghatározásán, hanem az ingatlanok közötti értékarányok rögzítésén alapul. A számítással a piacon értékesebb, magasabb forgalmi értékű lakóingatlanok adóalapja is magasabb lesz. A számított érték a visszterhes vagyonszerzési illetékezés során nyert illetékhivatali, piaci adatokon alapszik. Ezért fontos, hogy e módszer figyelembe vegye az értéket meghatározó tényezőket.
Az első lépésben az Országgyűlés – az illetékhivatali forgalmi értékadatok alapján – a törvény mellékletében rögzítette megyénként és azon belül településtípusonként (megyei jogú város, város, község) és lakóingatlan-fajtánként (egylakásos, többlakásos lakóépületben lévő lakás, üdülő) az országos adatok szerint a leggyakoribb jellemzőkkel bíró „modell”-ingatlan,
vagyis a típusingatlan jellemző forgalmi értékhatárait.
Az értékhatárokat ezer forint/m2-ben rögzíti a törvény melléklete, méghozzá tól-ig összegeket megadva. Budapesten az egyes kerületekre meghatározott, lakásra érvényes keretösszegek minimuma és maximuma között hatszázhetvenezer forint mutatkozik. A legmagasabb négyzetméterárak az I–II., a legkisebbek a XX–XXI. kerületben vannak. Vidéken a legmagasabb átlagos négyzetméterárak Pest, Veszprém, Zala, Somogy megyékben találhatóak, a legalacsonyabbak pedig Borsod, Békés, Csongrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben.
Az értékelés második lépésében a törvényben rögzített adatok alapján (a rögzített alsó és felső határok közötti értékben) az önkormányzatok értékövezetek kijelölésével határozzák meg az irányadó forgalmi értéket – mégpedig lakóingatlan-fajtánként. Az irányadó lakóingatlan-fajta alapján rendszerezett forgalmi értékekről és az értékövezetekről a települési önkormányzat alkot rendeletet.
Ha a település egyes részein jelentősen eltérő értékviszonyok alakultak ki, az önkormányzat értékövezeteket jelöl ki, és az így elkülönített övezetekben településrészi átlagértékeket állapít meg ingatlanfajtánként. Az átlagértékeket és az értékövezeteket két adóévre határozza meg – ehhez megkeresheti az illetékhivatalt.
Az azonos értékövezetben lévő ingatlanok hasznos alapterülete és az értékövezetre irányadó forgalmi érték szorzata az ingatlan alapértéke. A hasznos alapterület fogalma lényegileg egyező a helyi adótörvény szerinti adóköteles hasznos alapterület fogalmával, amit az építményadónál vizsgálni kell. Az értékövezeten belül az ingatlanok alapértéke a luxusadó szempontjából csak annyiban különbözik, amennyiben hasznos alapterületük más és más. Tehát: a településen belül lévő ingatlanok értékkülönbsége e lépésben az értékmeghatározó tényezők közül csak az ingatlan településen belüli fekvését és nagyságát veszi figyelembe.
Ami az értékelés harmadik lépését illeti: az önkormányzati adóhatóság a lakóingatlanra irányadó települési vagy településrészi átlagérték alkalmazásával kiszámítja az ingatlan adóköteles hasznos alapterületére vetített alapértéket. A számított érték a lakóingatlan alapértéke és a meghatározott korrekciós együtthatók szorzata. Ehhez az adóköteles lakóingatlanok tulajdonosai bevallást nyújtanak be.
Az adókötelezettségről szóló bevallást első alkalommal 2006. április 30-ig kell benyújtani. Vagyis: ha az önkormányzat rendeletét március 31-én hirdeti ki, egy hónap áll az adókötelezett magánszemély rendelkezésére. A bevallás tartalmazza a lakóingatlan adatait, a figyelembe veendő korrekciós tényezőket és a hasznos alapterület nagyságát is.
