Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nem lehet eleget hangsúlyozni az it-outsourcing-szerződés precizitásának fontosságát. A megállapodásban pontosan meg kell határozni a szolgáltatást, az arra vonatkozó minőségi, mennyiségi követelményeket. Pontosan meghatározandóak az úgynevezett szolgáltatási szintek, a mérések mikéntje, a hibás teljesítés kijavításának, a felmondásnak, a visszavételi eljárásnak a szabályai.
Általánosan elfogadott, hogy a szolgáltató jelentést készít, és abban kiszámolja az adott időszakra fizetendő díjat. Például összeadja az alapdíjat és az eseti szolgáltatások díját. Jóváírja az esetleges alulteljesítés nyomán őt terhelő díjcsökkentést vagy a kártérítési összeget. A megrendelő vagy elfogadja az összeget, vagy kifogásolja. Az egyszerűbb helyzet: elfogadja, és lehet kiszámlázni a szolgáltatási díjat. A bonyolultabb: a felek nem értenek egyet, ilyenkor a mérési rendszerhez folyamodhatnak segítségért.
A fentiekből látszik, mennyire fontos egy hathatós mérési rendszer létrehozása – a kérdések tisztázása érdekében. (A mérési időszak főszabályként egy hónap legyen és nem árt kikötni a felmondási jogot bizonyos alulteljesítési szint elérése után.) A teljesítési követelményeket is tartalmazó megállapodások elsősorban a kiszervezett informatikai rendszerek zavartalan működésének segítésére hivatottak. A szerződésben tehát ildomos tisztázni, ki és milyen gyakorisággal végzi a méréseket, és vita esetén mi is a teendő. A precíz rendszer alapján már közelebb juthatunk a felelősség megállapításához, az esetleges szankciók alkalmazásához.
A szankciókat érdemes úgy megállapítani, hogy azok a szolgáltatót inkább a hibás teljesítés kijavítására ösztönözzék, és csupán súlyos alulteljesítés esetén legyenek „büntető” jellegűek. A felek megállapodásainál nagyon fontos annak pontos megfogalmazása, hogy mit tekintenek súlyos szerződésszegéseknek, és ezeknek a megszüntetésére vagy kiküszöbölésére engednek-e valamilyen reparációs határidőt. Mindkét fél érdeke az okok taxatív meghatározása, hiszen egy esetleges visszaadási eljárás mindenkinek súlyos károkat okoz. (Főként, ha ráadásul elkapkodott, átgondolatlan is.)
Az outsourcing-szerződéseknél főszabály: a megszűnés soha nem lehet azonnali hatályú.
Vagyis a szolgáltató egyik napról a másikra nem hagyhat fel a szolgáltatás nyújtásával. A felmondás másik nagyon fontos jellemzője: a szerződésben rögzített futamidő előtt véget érő megállapodás pénzügyi következményeit a felmondó fél viseli. Mindez független a felróhatóságtól, így a felmondás fegyvere visszafelé is elsülhet. Ezért ezzel a jogintézménnyel csak a legvégső esetben éljünk.
Ugyanakkor a legaprólékosabban kidolgozott szerződések sem jelenthetnek minden problémára megoldást, hiszen az outsourcing-szerződések több évre szólnak, és a számítástechnika gyors fejlődése megköveteli a rugalmasságot. Nagyon fontos a jogászi pontosság, ám az is, hogy megmaradjon a felek mozgástere. Megoldás lehet, hogy a felek meghatározott idő eltelte után közösen felülvizsgálják a szerződés egyes rendelkezéseit, és szükség szerint módosítják azokat – mindez nem vonja feltétlenül maga után a díj változását.
