Az eva alanya a minimálbér után köteles megfizetni a szokásos mértékű járulékokat. Ha van más biztosítási jogviszonya is, akkor az eva alapjának négy százaléka után fizeti a járulékokat. Az ekhót választó személy járulékfizetése nem a minimálbérhez kötődik, hanem a teljes jövedelemhez, azonban, minden ekhoalapot képező bevételnek csak az ötven százalékát lehet figyelembe venni az egyéni nyugdíjjárulék-plafon megállapításához. (Másoknál az általános szabályok szerint a járulékalapot képező jövedelem teljes összegét beszámítják.)
Az eva alanya a minimálbér után az általános szabályok szerint fizet, így teljes körű nyugdíj- és egészségügyi ellátásokra jogosult. A befizetett ekho alapján a polgárok azonban csak egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíj-biztosítási ellátásra jogosultak, pénzbeli ellátásra, például táppénzre nem. Ennek oka, hogy magánszemélyként csak nyugdíjjárulékot fizetnek, egyéni egészségbiztosítási járulékot (azaz, a négy százalékot) viszont nem. Azért kaphatnak mégis nem pénzbeli egészségügyi ellátást, mert a kifizető húszszázalékos mértékű ekhójában benne foglaltatik a megfizetendő járulékkötelezettség.
Az eva alanya negyedévenként saját maga tesz eleget adóelőleg- és adófizetési kötelezettségének. Tőle nem von előleget a kifizető, hanem a számla szerinti összeget fizeti ki. A magánszemélyt terhelő ekhót azonban a kifizető levonással állapítja meg, ideértve azt az esetet is, ha a kifizetést számla alapján – akár egyéni vállalkozónak, akár más magánszemélynek – teljesíti.
Ha a magánszemély az ekho alkalmazásával kapcsolatban jogtalanul nyilatkozott valamely bevételére, a jogtalanul figyelembe vett bevétel kilenc százalékát „ekho-különadóként” köteles adóbevallásában feltüntetni és megfizetni. Még többet, tizennyolc százalék különadót fizethet akkor, ha az ekhoalapként figyelembe vett bevétele az adóévben meghaladta a huszonötmillió forintot, illetve nyilatkozatát meg nem engedett tevékenységre vonatkozóan tette meg.
