Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Míg az eva választásánál nincsen tevékenységi korlátozás – a jövedékiadó-törvény hatálya alá tartozó, valamint a vámjogszabályokban meghatározott közvetett képviselői tevékenység kivételével –, addig az ekhotörvény fordítottan áll a szakmákhoz, csak a tételesen felsorolt, jellemzően művészeti, szellemi tevékenységekre választható. (Lásd táblázatunkat a tevékenységi körökről.) Mindkettőre érvényes, hogy kedvezőbb adófizetést jelentenek az általános szabályokhoz képest.
Először az adóalanyok és a bevétel kérdését vizsgálom meg. Az eva lényege, hogy a költségeket figyelmen kívül hagyva – olyannyira, hogy könyvelni sem kell őket a pénztárkönyvbe – az adót a bevételből állapítjuk meg, ennek tizenöt százaléka a fizetendő összeg. Az ekho – miként a táblázatra már korábban utaltam – csak meghatározott szakmák folytatói, művelői számára választható, a magánszemély szintén tizenöt százalék mértékű adót fizet, ám kifizetőjét további húsz százalék hozzájárulás terheli fizetési kötelezettség gyanánt. A felsorolt foglalkozásokat munkaviszonyban vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján kell folytatnunk ahhoz, hogy a közterheket ekho által fizethessük. Ám csupán akkor, ha a magánszemély az adóévben – bármely, nem csupán a felsorolt tevékenységekkel összefüggésben – olyan jövedelmet szerez, amely után a közteher-viselési kötelezettségek teljesítése az általános szabályok szerint történik. E jövedelmek megszerzési formáját tekintve a következőket szögezhetjük le: csak munkaviszonyból származó, egyéni vállalkozó kivétjeként, társas vállalkozás tagjának személyes közreműködése ellenértékeként, vállalkozási megbízási szerződés alapján (de nem egyéni vállalkozóként) történhetnek a dolgok. Ugyanakkor az eva választása nem ír elő további jövedelemszerzést.
A nyugdíjasok tekintetében az ekho kivételt tesz az általános szabályok szerint adó- és járulékköteles jövedelem megszerzésének előírása alól. Az ekho szempontjából nyugdíjasnak a saját jogú nyugdíjas vagy az olyan özvegyi nyugdíjas tekintendő, aki betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, ám mindkét esetben csak akkor, amennyiben az adóévben legalább 183 napig nyugdíjas. Az eva esetében nem feltétel a „normál” szabályok szerint adó- és járulékköteles jövedelem megszerzése, sem a nyugdíjas státus legalább 183 napig való fennállása az adóévben. Azonban ami a kezdő adóalanyokat illeti, evát csak egyéni vállalkozó választhat, mégpedig 2006-ra csak az, aki a vállalkozói igazolványát legkésőbb 2004. december 31-ig kiváltotta. (Ez nem vonatkozik azokra, például, akik már jelenleg is eváznak.) A vállalkozói igazolvány kiváltását nem célszerű az év utolsó napjaira hagyni, mert sok okmányiroda a két ünnep között zárva tart.
Felmerül az a kérdés is, hogy élhet-e két adó egymás mellett, párhuzamosan? A válasz – annak érdekében, hogy ugyanazon magánszemély több kedvező adózási mód egymás melletti alkalmazásával ne juthasson indokolatlan előnyökhöz, ám mégis alkalmazhassa mindkét kedvező szabályt – a következő: az ekho bevételi határát csökkenti az a bevétel, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató magánszemélynek az eva alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie.
Továbbá: az ekho bevételi határát csökkenti az a bevétel, amely az eva hatálya alá tartozó társas vállalkozás bevételéből az ekhót választó tagjára/tulajdonosára a társasági szerződésben az adózott eredményből való részesedésére előírt mérték arányában – ennek hiányában a jegyzett tőkéből való részesedése arányában – jut. Mindez független attól, hogy azt a tag ténylegesen „felvette”-e vagy sem.
Az evát a megelőző év december 20-áig lehet választani. Az ekho választására, illetőleg mértékére vonatkozó nyilatkozat viszont az adóévben bármikor – ám csak a kifizetést megelőzően – megtehető. A kifizető a nyilatkozatot a még nem számfejtett összegre veszi figyelembe. A kifizető mindaddig a magánszemély említett nyilatkozata szerint jár el az adóévben, amíg azt az illető vissza nem vonja.
Ugyanakkor a magánszemély nyilatkozata ellenére, vagy annak visszavonása hiányában sem alkalmazhatja a továbbiakban az ekhót, amennyiben a magánszemély tőle származó olyan bevétele, amely után ekhót fizetett, az adóévben meghaladja a huszonötmillió forintot. A magánszemély azt követően, hogy elérte ezen bevételi határt, az adóévben már nem választhatja az ekhót.
