Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A fizetési meghagyásos eljárásból átalakult perben a következőket bogozta ki a bíróság: alperesünk ügynökként biztosításközvetítői tevékenységet végzett. A felperes több megkötött szerződés után meg is fizette a jutalékelőleget, ám a kérdéses, az ügyfelekkel kötött szerződések, a díj nem fizetése miatt utóbb bizony megszűntek. A felperes hibás teljesítésre hivatkozva kérte vissza a jutalékelőleget, amelyet ügynöke kereken visszautasított.
A bíróság a következőt állapította meg: a felperes a szerződések megszűnését követően majd két évvel követelte vissza a jutalékot, holott a Ptk. 308 § (1) bekezdése értelmében a teljesítéstől számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesíthette volna szavatossági jogait, hiszen már rövid idő elteltével kiderült: a szerződések díj meg nem fizetés miatt szűntek meg. Ehhez képest a felperes majd két évig semmit nem tett, így az elévült követelést a Ptk. 325. § (1) bekezdése szerint bírósági úton érvényesíteni nem lehet.
Felperesünk természetesen fellebbezett, és arra hivatkozott, a jutalékszabályzatok éppen úgy változtak, hogy legkorábban csak a jelzett majd két év elteltével próbálhatta meg igényeit érvényesíteni. Azt is hangsúlyozta, hogy a 1995. évi XCVI. törvény 37. § (2) bekezdése értelmében az üzletkötő csak a megkötött, illetve fenntartott biztosítási szerződések után jogosult jutalékra.
A másodfokú bíróság a következőképpen vágott rendet: felperes és alperes szerződése kimondja, hogy utóbbi tiszta jutalékos rendszerben dolgozik. Az általa kötött biztosítási szerződések jutalék-visszaírása esetén – mint most, hiszen a szerződések pár hónap alatt díj nem fizetése miatt megszűntek – az alperesnek vissza kell adni jutalékát. Az alperes részéről nem történt olyan szolgáltatás, amely alapján a jutalék végleg megillette volna.
Továbbá: a jogvitát nem a hibás teljesítés szabályai alapján kell elbírálni, hanem a Ptk. 277. § (1) bekezdése szerint az előleg visszafizetésére vonatkozó szerződéses megállapodás alapján. Vagyis, a szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozó elévülési határidők nem alkalmazhatóak, hanem a Ptk. 324. § (1) bekezdése alapján a pénzkövetelésekre vonatkozó általános ötéves elévülési határidő az irányadó. Ily módon a felperes követelése nem elévült – így a jogerős ítélet után a tárgyalótermi csatából a felperes mosolygó, alperesünk szomorú arccal távozhatott.
