Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ügy rosszul kezdődött külföldi résztvevőnknek: az elsőfokú bíróság a felperes (értelemszerűen külföldi résztvevőnkről van szó) keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert a csatolt cégkivonat alapján azt állapította meg, hogy a felperesi kereskedelmi képviselet nem rendelkezik jogképességgel.
A felperes az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az érdemi tárgyalást kérte. Arra hivatkozott, hogy szerződés semmisségének megállapítása iránt az érdekelt személy is indíthat pert. A perbeli jogviszonyt a felperes kötötte az alperessel, ez a körülmény pedig „megteremti a perindítás lehetőségét”. Utalt továbbá arra, hogy az 1997. évi CXXXII. törvény értelmében a kereskedelmi képviselet nem minősül ugyan jogi személynek, azonban – a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokhoz hasonlóan – perképességgel rendelkezik.
A fellebbezésben kifejtett érvelést alaposan átrágta a másodfokú tanács. Egyebek közt azt vizsgálta, hogy a felperesként fellépő személy rendelkezik-e önálló jogképességgel és ennélfogva a peres eljárásban félként egyáltalán részt vehet-e. Ennek megállapítása érdekében a Pp. 48. §-a szerint vonatkozó polgári jogi szabályokat kellett alkalmazni, mégpedig elsődlegesen a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelemi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény rendelkezéseit.
Az 1997. évi CXXXII. törvény 2. § c. pontja szerint a kereskedelmi képviselet a külföldi vállalkozás vállalkozási tevékenységet nem folytató, a belföldi cégnyilvántartásba önálló cégformaként bejegyzett szervezeti egységének minősül. A hivatkozott jogszabály tehát a külföldi cég magyarországi kereskedelmi képviseletét szervezeti egységnek tekinti.
A Ptk. 30. § (1) bekezdése azonban a jogi személy szervezeti egységét – eltérő rendelkezések hiányában - nem tekinti önálló jogi személynek. Önálló jogi személyiség hiányában pedig a szervezeti egység a perben félként nem vehet részt, még akkor sem, ha a Ptk. 30. § (2) bekezdése szerint a szervezeti egység meghatározott körben jogosult a jogi személy képviseletére.
A szervezeti egység képviseleti joga, valamint a jogképessége nem azonos fogalmak – mondta ki a másodfokú tanács, helybenhagyva ezzel az elsőfokú döntést.
