Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A PPP félúton helyezkedik el a közvetlen állami feladatvállalás és a privatizáció között. Olyan közfeladatok ellátását teszi lehetővé, amelyeknek a költségvetési keretek között történő megvalósításához hiányoznak a források. Ezért egy PPP-projekt alapján a magáncég az adott közfeladatot ellátó intézmény létrehozására, működtetésére kap jogot.
Végeredményben a költségvetést kevésbé terhelő, hosszú távra eloszló, kiszámítható terhekkel járó beruházásokhoz jutunk, amelyeknek pénzügyi mutatói az eddigi külföldi tanulmányok – ugyan nem egységes – álláspontja szerint akár tizenöt-húsz százalékkal is kedvezőbbek lehetnek a közvetlen állami beruházásokéinál úgy, hogy közben az állam alkupozíciója is megmarad.
Jellemzően a közlekedési hálózat, az építőipar, az egészségügy és a hulladékgazdálkodás terén valósulnak meg PPP-projektek, eredményeik kézzelfoghatóan – a teljesség igénye nélkül – autópályák, börtönök, kórházak formájában jelentkeznek. Európai viszonylatban egyik leglátványosabb eredmény a Dániát Svédországgal összekötő Oresund-híd és alagút PPP-konstrukcióban történő megvalósítása.
Amellett, hogy a PPP „kerete” pontosan nem körülhatárolható szerződésváltozatokat takar, alapvetően négy modellt dolgoztak ki az évek során annak függvényében, hogy az egyes feladatokból mennyit vállal magára a magánbefektető (lásd keretes írásunkat).
Bármelyik változatról legyen is szó, a PPP ereje az üzleti életben alkalmazott „outsourcing” tevékenységhez hasonlóan abban rejlik, hogy képes a specializálódott magánszféra szakmai kompetenciáját, innovációs képességét a maga javára igénybe venni. Ez a beruházások gyorsabb megvalósítását, és a működés gyorsabb megkezdését is jelenti a privát szektorra jellemző költséghatékonysággal.
Lássuk most a PPP-szerződés megkötésének legfontosabb szempontjait. Konstrukcióját tekintve a szerződés fő alanyai a közfeladatot ellátó állami szerv és a tőkebefektetők, akik egy projekttársaság nevében kötnek szerződést az előbbivel. A projekttársaság szerződést köt egy kivitelező és egy üzemeltető társasággal, ez utóbbiakhoz kapcsolódnak alvállalkozók.
Vagyis: a szerződések mögött mindig ott állnak a projekttársasággal hitelszerződést kötő finanszírozó intézmények (bankok), amelyek kapcsolatban állnak az adott állami szervvel, valamint a kivitelező és üzemeltető társasággal egyaránt. A konstrukció kiegészülhet egy garanciavállaló szereplővel is, aki a bankok és az állam felé is garanciát biztosít.
Az egyes PPP-projektek kifutási ideje legtöbbször húsz-harminc év, így ezek hatékony működéséhez átlátható, stabil jogi környezet szükséges annak érdekében, hogy az az előre nem látható események bekövetkezése esetén is támpontot nyújtson. (Hiszen a befektetők kockázatot vállalnak át az államtól, amelynek mértéke a keretesben részben felsorolt szerződéstípusonként változik.)
Magyarországon elsősorban azon múlhat a PPP-konstrukciók sikere, hogy a felek milyen garanciákat tudnak kölcsönösen biztosítani egymásnak. Ez az állam részéről azt is jelenti, hogy a jogalkotás keretében a már megkötött szerződések figyelembevételével változtat ágazati törvényeken. Továbbá: kormányciklusokon hosszan átívelő felelőssége tudatában köt meg újabb megállapodásokat és a „partnerség” mindkét fél számára vállalható, korrupciómentes, hosszú távú és kiszámítható együttműködést jelent.
Ami nagyfokú odafigyelést és szakértelmet igényel a jogászoktól, ügyvédektől: háromszintű szabályozási környezet vonatkozik a PPP-projektek lebonyolítására. Az Európai Unió alapelvei és iránymutatásai mellett irányadóak az ezekkel összhangban lévő nemzeti szabályok, és mindez kiegészül a harmadik pillérrel, az egyes PPP-projektekre vonatkozó egyedi szerződésrendszerrel.
A legtöbb jövőbeni és jelenlegi PPP-rendszerben megvalósuló projekt közbeszerzésnek minősül, melyet Magyarországon a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) szabályoz. A Kbt. ide vonatkozó rendelkezései szerint minden közpénzzel gazdálkodó vagy működését többségben ebből finanszírozó szervezet köteles kiírni közbeszerzési eljárást, amennyiben a beszerzések értéke meghaladja a nemzeti, illetve az uniós értékhatárt.
