Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bizonyos körökben sokáig tartotta magát azon nézet, miszerint a „valódi bűncselekmények– hatása és/vagy eredménye közvetlenül érzékelhető a külvilágban, miként azt a klasszikus római jog vallotta, ám a gyakorlat megcáfolta a fenti elvet – mutatott rá Ormós Zoltán. Olyannyira, hogy a nemzetközi és hazai szabályozásban a védett jogi tárgy (ilyen például magánlaksértésnél a magántulajdon) már nem csupán a vagyoni viszonyok, hanem maga a hálózat biztonsága integritásának védelme is lehet. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény elkövetésén túl már a számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszását is büntetni rendeli.
Az Európa Tanács vonatkozó egyezménye (Cyber Crime Convention on Cybercrime) – ennek átveendő rendelkezéseit szakszóval maradéktalanul implementálták a magyar jogalkotók a büntető törvénykönyvbe – egyébként előírja, hogy minden szerződő fél köteles megtenni bizonyos jogalkotási lépeseket. Így külföldön és immáron nálunk is külön tényállás rendelkezik a technikai védelmi intézkedések megkerüléséről – eddig ez csak a szerzői jogban volt jelen.
Pontosabban: aki a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő, számítástechnikai programot, jelszót, belépési kódot, vagy valamely számítástechnikai rendszerbe való belépést lehetővé tevő adatot készít, megszerez, forgalomba hoz, azzal kereskedik, vagy az ezek készítésére vonatkozó gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit másnak a rendelkezésére bocsátja, az a számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása miatt bűntetendő. Ráadásul lehetőség van titkos információgyűjtésre, távközlési lehallgatásra, a számítástechnikai rendszer útján továbbított és tárolt adatok körében végrehajtott adatszerzésre, amely a számítástechnikai hálózaton nem továbbított, csak tárolt tartalmakra is kiterjed.
Ugyanakkor „jó hír” a hackerprogramok készítőinek, hogy bizonyos esetekben mentesülhetnek a büntetőjogi felelősség alól. Így amennyiben emberünk – mielőtt a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges vagy ezt megkönnyítő számítástechnikai program, jelszó, belépési kód, vagy valamely számítástechnikai rendszer egészébe vagy egy részébe való belépést lehetővé tévő adat készítése a hatóság tudomására jutott volna – a hatóság előtt „tettét” felfedi, és az elkészített dolgot átadja, valamint lehetővé teszi a készítésben részt vevő más személy kilétének megállapítását, úgy cselekményéért büntetőjogilag nem vonható felelősségre.
Felvetődik a kérdés, mit tehetnek a cégek vezetői a hackertámadások észlelése esetén – még ha azok egyelőre sikertelenül próbálták is feltörni a rendszert. (Fontos: az előkészületet, szemben például a terrorcselekménnyel, vagy az emberöléssel, itt nem bünteti a törvény.) Ormós Zoltán szerint forduljon rendőrséghez, akár a BRFK és a Nemzeti Nyomozó Iroda internetcsoportjához, hiszen az itt meglévő adatbázis elemzése révén egy-egy támadás már sokat mondhat a nyomozóknak. 2001. áprilisától – sok cég talán nem is tudja – a legszigorúbb büntetőeljárások megindítására van lehetőség és adott esetben, ha a bűncselekmény különösen jelentős kárt okoz, öt évtől tíz évig terjedhet a szabadságvesztés (lásd a keretes anyagokat). Továbbá: adott esetben a polgári jog eszközeivel is élhetünk, kérhetünk kártérítést a jogellenesen okozott vagyoni és nem vagyoni kárért, elmaradt haszonért, természetesen itt meg kell felelni a bizonyítási követelményeknek.
