Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A cégautó adózásának 2004-ben megváltozott szabályai szerint a vállalkozás tulajdonában, üzemeltetésében lévő személygépkocsi után az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha a magánszemély a cég autóját magáncélra használja vagy használhatná. A megfogalmazásból kiderül, hogy 2004-től nemcsak a magánszemély tényleges cégautó-használata, hanem annak a lehetősége is adófizetési kötelezettséggel jár.
Nem kell a cégautóadót megfizetni akkor, ha a cég autóját magáncélra nem használják és nem is használhatnák a magánszemélyek. A tényleges magáncélú használat és a lehetőség kizárása érdekében tehát a cég feladata az, hogy elvi és gyakorlati szinten is kizárja a magáncélú használatot. Az elvi kizárást megteheti egy szabályzattal, amely rendezi, hogy a cég autóját üzleti célra hogyan, mikor, milyen feltételekkel lehet használni – meghatározva például a kulcsfelvétel módját, a tárolás helyét.
A szabályzat rendelkezhet úgy, hogy a magáncélú használat nem megengedett. Illetve rendelkezhet arról is, hogy a magáncélú használat milyen esetekben megengedett. Ekkor a cég fizeti az adót vagy a magánszemély fizeti az adót, vagy a magánszemély megtérít kilométerenként legalább három forintot.
Önmagában a szabályzat nem elégséges a magáncélú használat lehetőségének kizárására, mert valamennyi dokumentumnak az abban foglaltak betartását alá kell támasztania. A gyakorlati kizárást a magánhasználatból pedig az útnyilvántartásnak, menetlevélnek kell alátámasztania.
Az APEH álláspontja szerint a lakóhely és a munkahely közötti távolság magáncélú használat. Ezért ha a tárolás helye a magánszemély lakásán van és a magánszemély a járművel megy a munkavégzés helyére, megvalósul a magáncélú használat. Ha a cég székhelye, telephelye és a személygépkocsi tárolási helye és a magánszemély lakhelye egybeesik, akkor a munkába járáshoz nincs szükség személygépkocsira, és nem valósul meg magáncélú használat.
