Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A metrótörvény felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy közel 154 milliárd forint erejéig szerződést kössön a beruházás támogatásáról. A jogszabály két olyan rendelkezést is tartalmaz, amelynek jelentősége messze túlmutat a metró ügyén, bár megszületése szorosan kötődik ahhoz. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény úgy módosul, hogy a jövőben a költségvetést terhelő kötelezettségvállalások átláthatóságának és parlamenti kontrolljának megerősítése érdekében bizonyos nagyságrend fölött előzetes parlamenti felhatalmazás szükséges a kötelezettségvállaláshoz. A polgári törvénykönyv módosítása pedig kiterjeszti az államra a jogi személyekre általánosan érvényesülő elveket annak egyértelművé tételével, hogy a költségvetési fedezet hiánya nem mentesíti az államot a polgári jogi kötelezettségei alól. Mi tette szükségessé ezeket a módosításokat?
A jogállamiság megteremtését célzó 1989. évi alkotmányozás nyomán 1991-ben kimondták, hogy az állam jogi személy (ennek jelentőségét nem csökkenti, hogy az állami intézményrendszerre vonatkozó elképzelések változása és szabályozási hiányosságok miatt ez a szabály jóval később lépett hatályba). A jogi személyiség deklarálása azt jelentette, hogy a piaci viszonyokban megjelenő állam aláveti magát a piacon érvényesülő általános szabályoknak, azaz polgári jogi jogviszonyokban az államot ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint minden más jogalanyt.
Ennek jegyében született 1998 tavaszán a magyar állam és a fővárosi önkormányzat között szerződés a négyes metró közös finanszírozásáról, amit azonban ugyanez év őszén az állam felmondott. A főváros annak megállapítása érdekében, hogy a felmondás jogos volt-e, bírósághoz fordult. A bíróság jogerősen kimondta, hogy a szerződés érvényes, a felmondás pedig - jogos ok hiányában - érvénytelen volt. Az állam azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerződést az ítéletben foglaltak ellenére sem kell teljesítenie, mivel a bíróság ítélete nem tartalmaz ilyen kötelezést.
A szerződés teljesítésének az állam által való megtagadásával kiváltott vita tétje már az volt, hogy az állam által kötött szerződés érvényesíthető kötelezettséget teremt-e. E jogvitában az elsőfokú bíróság kötelezte az államot szerződéses kötelezettségei teljesítésére. Másodfokon azonban az ügy megítélése éles fordulatot vett: a Legfelsőbb Bíróság szerint a szerződés nem érvényes, mert az állam közvetlenül nem lép polgári jogviszonyra, mivel néhány, törvényben szabályozott kivételes esettől eltekintve nem jogképes. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa nem tartotta elfogadhatónak ezt az érvelést, hanem elismerte a szerződés érvényességét, azt azonban ennek ellenére elutasította, hogy az államot a kereseti kérelemnek megfelelően kötelezze a szerződésben vállaltak teljesítésére.
A felülvizsgálati bíróság álláspontja két sarkalatos megállapításon alapult: költségvetési előirányzat hiányában a kötelezettség teljesítése lehetetlen, és a költségvetési fedezet hiánya nem róható fel az államnak. A bíróság szerint az állam olyan különleges jogalany, amelynek kettős személyisége van: egy közjogi és egy polgári jogi. Amit a közjogi állam tesz, az külső adottságként jelenik meg a polgári jogi állam számára; az előbbi cselekedeteiért az utóbbi nem felel, de meghatározza cselekvési lehetőségeit. Az e határozat alapján kialakult jogi helyzetben az állam, egyoldalú döntésével, minden következmény nélkül szabadulhat a szerződésben vállalt kötelezettségei teljesítésének követelménye alól. Mivel azonban a szerződés jogi úton kikényszeríthető kötelezettségvállalást jelent, a bíróság ezzel gyakorlatilag megfosztotta az államot a szerződőképességtől, a jogi személyiség talán leglényegesebb elemétől.
Ilyen előzmények után joggal vetődött fel a kérdés az állam és a fővárosi önkormányzat között a négyes metró megépítésének finanszírozásával kapcsolatos újabb tárgyalások során, hogy lehet-e ebben a helyzetben szerződést kötni? A kormány a fővárosi önkormányzat kezdeményezésére tényleges súlyának megfelelően szembenézett a problémával, és elismerte, hogy ez a helyzet nem tartható, vagyis olyan törvénymódosítás szükséges, amely vitathatatlanná teszi, hogy az államot szerződéses kapcsolataiban semmilyen előny nem illeti meg, ugyanolyan elbírálásban részesül, mint bármely más jogi személy.
A metrótörvény ebben a szellemben módosította a polgári törvénykönyvet, lényegében kiterjesztette az államra azt a szabályt, amely szerint a költségvetési szervet a költségvetését meghaladó mértékben is terheli a kártérítési, megtérítési és kártalanítási kötelezettség, valamint az a kötelezettség, amelyet jóhiszemű személyek irányában vállalt. E törvénymódosítás továbbviszi a rendszerváltáskor az állam jogi személyiségének deklarálásával a jogállamiság erősítése érdekében megkezdett folyamatot.
